Örökbefogadás

Szerencsés Giselle-Zsizi

Budapest

Giselle, vagyis ahogy egy ideje hívjuk Zsizi (mert olyan, mint egy kis zsizsik), 2,5 éves ivartalan, nagyon szép, vadas lányka. Mivel az elmúlt időszakban nem tudtak vele eleget és megfelelően foglalkozni (ezért is került hozzánk, hogy keressünk neki Gazdit), elszokott a társaságtól. Emberekkel szemben kissé bizalmatlan, ezt a bizalmat próbáljuk helyreállítani.

Az evéssel nincsenek problémái, nem válogatós, mindenféle husit eszik, imádja a száraz halat, a tojássárgáját és a margarint is. Mivel az étvágya nagyon jó és imádja a gyomrát, különböző jutifalatok és finomságok adásával lekenyerezhető anyira, hogy hagyja magát simizni, ám simán felvenni és ölbe kapni még nem engedi magát. Valószínűleg el kell telni egy kis időnek, mire megint olyan kezes lesz, mint régen, az első gazdinál volt.

Egyre inkább élvezi a szabadságot vagyis a ketrecen kívül töltött időt, és egyre hosszabb időre merészkedik el féltett kis birodalmától. Szeret csövekben és zörgős reklámszatyrokban bújkálni, és időnként spontán örömkitörései vannak: egyik percben még szimatol, aztán a másikban már pattog-makog-rohan körbe a szobában. Imádja a labdákat, kedvence egy színes ping-pong labda, ami nagyon klasszul pattog a konyhapadlón.

Két hete ivartalan, szépen felgyógyult a műtétből, sőt azóta sokkal jobb kedélyű. Olyan dolgokat csinál, mint korábban soha. Amikor hozzánk került 45 perc volt a rekordja kintlétben. Hiába volt nyitva a ketrecajtó, hiába csalogattuk játékokkal, fini falatokkal, nem akart kijönni. 1 hete viszont kicserélték és 2-3 órán keresztül is rohan, játszik, mászik felfelé a bútorokra (korábban nem mászott). Ami nagyon aranyos: ha makogok neki, visszamakog! A szárazhalért lelkesen pitizik, és szépen veszi el a kezemből, nem tépi ki, mint az első időkben. 

Alomtiszta, és a ketrecen kívül is egyre ügyesebben találja meg a tálat!

2005. november 30.