[Magyar]
[Angol]
Javasolt felbontás 1024x768 Hírek Fórum Fotóalbum Görények
Belépés: regisztráció
Facebook
[X]
Menü
[X]
[X]
Látogatók száma: 1917299
Belépett
[X]

Örökbefogadás

LuckyLuke

Budapest

Az eddigi leghosszabb próbaidő után a hírneves LuLut örökbe fogadták.

Az örökbefogadás három akadályából kettő elhárult. Gazdi inkább elköltözött otthonról, hogy megpróbálkozhasson LuLu bizalmának elnyerésével. A szelídség-vadság problémája is megoldódott: Lulu szereti és tiszteli gazdit, puszit ad neki, és már csak néha akar a lábán szájzárazni. A harmadik probléma sajnos továbbra is fennáll, gazdi első görénye továbbra sem  rajong LuLuért és úgy tűnik nincs rá esély, hogy ez megváltozzon.  Gazdi ennek ellenére mégis úgy döntött, hogy LuLut nem adja másnak, így végül LuckyLuke hivatalosan is gazdira lelt.

Több mint egy évvel az örökbefogadás után a 3. probléma is megoldódott. Amikor már mindenki feladta a reményt, hogy LuLu és Pipi összebarátoznak, megtörtént a csoda: a két görény tűzszünetet kötött, amely azóta is tart!!! :))

 

2006. november 15. 

Lucky Luke egy nem mindennapi görény. Borzasztóan energikus, extra játékos, nagydumás (egyfolytában makogós) vadas görényfiú. Bár nem harapós (alapvetően nem vadászik az ember testrészeire), mégsem egy öleb, ha pedig valami nem tetszik neki, azt egy jó erős szájzárral fejezi ki. Határozott és türelmes gazdának ajánljuk őt. Mivel talált görény, pontos kora nem ismert. Kb. 1, max. két éves lehet. Luke ivartalan, és veszettség elleni oltást kapott. Alomtiszta.

Ahhoz képest, hogy ivartalan, nagyon nagy mozgásigényű állat, ezért olyan gazdira lenne szüksége, aki sokat tud foglalkozni vele, és ahol sokat lehet szabadon vagy ahol egész nap szabadon lehet.

LuLuról bővebben

LuckyLuke eredetileg Luciferként érkezett hozzánk május 14-én, ám úgy gondoltuk, ezt a nevet sürgősen le kell cserélnünk, nálunk kérem szépen nem lesz se harapdálás, se szájzár! Nos, Lucifer szót fogadott és megérkezése óta példásan viselkedett. A névadás is megoldódott, amikor egy nap kétszer fordult elő, hogy magára borított valamit, amiből nem tudott kijönni. Előbb a karton játszó/búvódobozt sikerül úgy fejreállítania, hogy nem tudott kiszabadulni belőle, majd ketrectakarításnál segédkezett, és magára fordította az üres és enyhén szólva kikent almostálat. Miután kiszabadítottam, úgy, ahogy volt xarosan rohangált körbe-körbe, mint a villám, nagy vígan. Szal kérem szépen ez a görény nagyon, de nagyon lökött és gyors, mint a villám! Ekkor villant be Lucky Luke a cowboy képe (képregényhős, aki nem ismerné), akiről azt mondják, hogy gyorsabb, mint a saját árnyéka. :)) Így "született" meg LuckyLuke.

És hogy miért szerencsés? Őkelmét április 10-én találták jó emberek a 18. kerületben. Szerencsés volt, mert nem akarták agyonverni vagy hirdetés útján pénzzé tenni (ilyen is van), hanem elvitték valakihez, aki a megszökött a görényét kereste. Lucifer-Luke nem az ő görije volt, mégis befogadta, de nem tudta sokáig tartani, így egy másik ideiglenes helyre került. Innen kis idő múlva megint csak mennie kellett, így kötött ki nálunk, vagyis a Klubnál. Innen viszont már csak és kizárólag Gazdihoz mehet, akárhogy is viselkedik!!! :))

LUckyLUke napló (by bef.gazdi No.3)

Máj. 14. vasárnap - Lucifer megérkezik
Megint eggyel többen vagyunk. Du. meghozták Lucifert aka vérgörényt, aki egy hónap alatt két ideiglenes befogadó gazdit fogyasztott. A szó szoros (vagy inkább véres?) értelmében. Ezért is kellett mindenhonnan távoznia, mert anyukák féltették a kislányaikat... Nos, nekem is van anyukám, ő is félt, de ő hál'istennek nem tud már beleszólni az életembe, nem lakunk egy fedél alatt, így nem kell idő előtt túladnom Luciferen. (Bocs, Anyu! Azért szeretlek!). Van egy hülye pasim, aki 1) nem félt, 2) mindenféle görényt összeszed, amíg én nem vagyok itthon, és az után sem dobja ki a görényt, hogy megharapott. (Lehet, hogy a görényeket jobb szereti, mint engem?)

Késő este kiengedtem a vérgörényt. Nem akart harapni, ellenben hihetetlenül boldog volt. Nem mértem meddig volt görénysokkja (így hívom, amikor egy görény boldogan és öntudatlanul rohangál, pattog, makog fel-alá), de hogy sokáig tartott, az tuti. Rongyoztunk, dobáltam neki a labdákat, ő meg csak szaladt, ugrált nagy boldogan és közben folyamatosan makogott. Nagyon jól bírta energiával, jobban, mint én. Két órával később is pattogott, pedig közben csak kis pihenőket tartott. Bár én bírnám így az aerobic órát!
...
Fiúka az éjjel hányt. Aggódom.

Máj. 15. hétfő - névgondok, alomgondok
Nem tetszik nekem a neve. Nem áll rá a szám. Egyrészt egy Luci(fer) nevű kislánygöri miatt, akinek a sztorija kísértetiesen hasonlít Lucifiú sztorijára. (Ez a Luci is két bef.gazdit fogyasztott mielőtt hozzánk került.) Másrészt a Pygmalion effektus miatt. Nem akarom látatlanban beskatulyázni ezt az állatkát és ezért előre félni tőle. Ez a görény nálam igenis tabula rasa, mint ahogy a többiek is azok voltak. Persze azért szót fogadok, "ok, ok, vigyázok," (nem tudom ugyan mit értenek ezalatt, de megígérem az aggódó elődeimnek), de akkor sem hiszem, hogy ez a görény dilis és ok nélkül harap. A harapásnak mindig megvan az oka, akkor is, ha mi, kétlábúak nem jövünk rá, hogy mi az. Szerintem pusztán az a tény, hogy Lucifiú ivaros (5 napja volt ivartalanítva, de agyilag még az), elég indok arra, hogy harapjon. Ismerek ilyen hímeket, akik egyedül a gazdi érintését respektálják, mindenki másnak bazinagy hamm a "jutalma." Ludwig, Dönci csak két példa erre, és van persze a másik véglet, azok a görényfiúk, akik ivaros hímként is ölebek maradnak, mint pl. Mafla vagy az én Bambamacim. Van aki jól viseli, ha nincs nő(stény) a közelben, van aki kevésbé. Emberhímeknél sem lesz mindenkiből pszichopata nőkiller, ha nem jön neki össze...

No az én kis pszichopatámnak nemcsak a nőhiány okoz problémát, de az alomhasználat is. Nem megy neki, ill. ő lelkesen próbálkozik, bele is mászik a tálba, ám a fránya kaksi mégis mellé, akarom mondani, mögé megy. Nem az ő hibája. Az alomtál sarka le van kerekítve (fő a dizájn ugye Tervező Úr!), így pontosan 2 milliméterrel megy mellé az, aminek bele kéne. No mindegy, elcserélem az almostálat a saját görcsök egyik rendesen szögletes táljával. Nekik nem okoz gondot a lekerekített sarok.

Másfajta bajaink is vannak. Fiúka furcsákat termel. Remélem, hogy csak a környezetváltozás okozta stressztől nem olyan a kaksi, amilyennek szerintem lennie kéne. Mellékakik pucolása közben (ó milyen élvezetes is az! Szeretettel várok minden lelkes leendő görénygazdit egy-egy ilyen session-re!) érdekes dolgot találtam. Valami sárga világlott a kaksiban. Érzékeny gyomrúak ne olvassák, ami most jön. Mit csinál ilyenkor egy lelkiismeretes gazdi, még ha nem is végleges, csak ideiglenes bef.gazdi? Vesz egy nagy levegőt, majd egy fogpiszkálót és elkezdi analizálni a terméket. Na én is így tettem. Kaksiban szerintem kukoricaszem van. Egy háromnegyed darabka kukoricaszem. Hogy a francba került ez bele a görénybe? Nálam nem az tuti. Az egész házban nincs egy szem kukorica és hússal etetek. Konzervet se kukoricásat, se anélkülit nem adok. Nem értem. Sárga gumiállatkát sem adtam Lucifiúnak, amit megehetett volna. Hívom korábbi bef.gazdit, nem veszi fel. Hívom Dokibácsit, nem veszi fel. Összevetve hogy múlt éjjel hányt, furcsákat kakil és az a sárga izé szerintem kukoricaszem, ez még bélelzáródás is lehet. Hurrá. Szép az élet. Lucifiút szigorú megfigyelés alatt tartom és lesem a hurkákat, ami termel.
Később.
Konzultáltam előző bef.gazdival. Természetesen ő sem adott kukoricát, de még konzervet se a görénynek, nem hülye (ezt persze eddig is tudtam) és szerinte a macskák kajájából sem származhat, a lakásban ki sem volt engedve Fiúka, nem férhetett a többi állat kajájához. Pedig kézenfekvő megoldás lett volna, hogy valamelyik macsektól vagy kuttytól csórt kaját, elvégre görény és torkos. Szal marad a rejtély. A sárga dolog a kaksiban viszont holtbiztos, hogy kukorica. Látom a héját, a belső részét. Elteszem bizonyítéknak. Hülyén érzem magam, hogy egy darabka kaksit őrizgetek. Valszeg az is vagyok... Dokibácsi visszahívott. Megfigyelés alatt tartom fiúkát, és ha nem normalizálódik a helyzet, irány a rendelő.

Máj. 16. kedd - Luke megszületik
Kaksi jobb, hányás nincs. Névprobléma továbbra is van. Mondtam már, hogy nem vagyok kibékülve Fiúka nevével. Nem jön a számra. Egyszerűen nem illik rá, hogy Lucifer. Még akkor sem, ha pár hete nagyokat harapott és emiatt többen a sátán szolgájával azonosították. Ismerősök javaslatai: Kerge vezet 2 szavazattal, sőt, ha magamat is számolom, akkor három, bár én vacilálok, aztán van még egy Porthos, egy Beni, egy Korn és egy Mázli. Az élet maga adott rá választ. Du. volt egy kis időm meló előtt, így fiúkát kiengedtem viháncolni. Kerge volt mint mindig. Ugrált, makogott, én meg jöttem-mentem, intéztem a dolgaimat. Egyszer csak mit hallok? Furcsa zajokat. Nagyon furcsát. Mindig rossz érzés fog el, ha ismeretlen zajt hallok, úgyhogy rongyoltam Fiúkához. A következő látvány fogadott. Karton játszódoboz a földön áll, méghozzá azon az oldalán, amelyiken a bejárata is van. Fiúka persze benne, hol másutt lenne, és azon dolgozik, hogy valahogy kijusson a maga ásta, bocsánat, borította csapdából. Gyorsan kiszabadítottam, aminek nagyon örült. Igazából nem tudom ez a görény minek nem örülne. Mindentől boldog. A labdáktól, a zörgőszacsiktól, a karton játszódoboztól, attól, ha lengetek előtte egy rongyot, szal mindentől. Lökött. Kerge. Ízlelgetem a neveket.
Késő este. A nap csúcspontja. Fiúkát takarítottam, ami a következőképp néz ki: egyik kezemmel lengetek egy rongyot (=elterelő hadművelet), másikkal kiszedem a ketrecből a dzsuvát. Fiúka persze tudja, hogy a ketrecbe kell bejutni, én meg tudom, hogy nem kéne, hogy bejusson, hisz a saját full szelíd görényeim is játéknak nézik ama sárga gumikesztyűt, amiben takarítok. Szal a kezem épsége miatt nagggyon nem kéne. Eddig én vezetek. Kivettem a koszos almostálat. Használható tartalmat átöntöttem tisztába. Xarosat félretettem. Aszott húsdarabokat, maradék csontokat kiszedtem. Öt null ide! Ügyes vagyok én, kérem! Na mielőtt elszállnék a büszkeségtől, kis hülye görényfiam száll el. Konkrétan beleugrik az üres, ámde barnasággal kikent almostálba és azzal az ugrással magára is borítja. Bravó fiam! Ez az! Aztán mint, akire minden nap xaros alostál borul, úgy pattog tovább nagy vidáman xarosan. Én meg röhögök. Ez a görény nem normális. Lökött. Lucifer. Lucas. Luke. Lökött Luke. Lucky Luke. Megvan! LuckyLuke, mint a cowboy a képregényben. Megvan! :)

Máj. 17. szerda - valami van a herezacskóban
Ma elmentünk a fiúkával világot látni. Meglepően jól viselkedett a villamoson és a buszon is Még akkor sem kezdett el tombolni, amikor észrevette, hogy nem ő az egyedüli görény a vilin, hanem utazik a közelben egy csini görénylány is. Tombolás elmaradt, sőt nem ült el mellőlünk egy utas sem. Igaz, annyira nem is büdi, bár én ezt már nem tudom megítélni. A görénylányok szagát kimondottan szeretem. Dokibácsinál, merthogy ő volt az uticélunk, nem volt valami bátor, alig akart kijönni a hordozóból. Lehet, hogy tudta, hogy mi következik? Kapott a lelkem egy veszettség elleni oltást (ha már egyszer azt mondják, harapós és eddig nem adattak neki, akkor legfőbb ideje!), aztán Dokibácsi elkezdte tapogatni, vagyis jó alaposan megvizsgálni. Érdekes felfedezést tett. Talált egy dudort a here helyén. De here ugye nem lehet, hiszen azt kivették múlt héten. De ha nem here, akkor mi? Hematoma. Vagy here. No szépen vagyunk. Dokibácsi konzíliumot hív össze. Tapizás folytatódik, dokibácsik, dokinénik tanakodnak, Luke ficánkol, én fogom. Jól elvagyunk. No megszületik a döntés: várjunk pár napot, hogy összemegy-e a dudor, aztán fel kell nyitni, vagyis műtét. Király! Gondolom és többszörösen igazoltnak látom, a Klub azon szabályát, hogy minden bekerülő görényt el kell vinni dokihoz vizsgálatra. Szegény Luke. Két héten belül másodszorra műtik.

Máj. 18-20. csütörtök, péntek, szombat
Semmi különös. Luke jókedvű, mint mindig, pattog, makog, alomba belemegy, a kaksi meg hol bele, hol nem. Ez van. Takarítok. A csirkemájat nem komálja. Abból maradt, a combból, egyéb testrészekből nem. A csontot is gyönyörűen ropizza. Nyers tojássárgája nem kell, a margarint viszont szereti, de abból csak egy picit kaphat, nasiként. Vitaminból hol megeszi a vadas Gimpetet hol nem. Harapás nincs. Amikor megfogom, vissza sem fordul. Reméljük így marad és lezárhatjuk örökre a vérengzős korszakot.
We love spar

Máj. 21. vasárnap - Luke kimutatja a foga fehérjét
Luke ma sokáig aludt, a reggeli jövés-menésre sem ébredt fel, mint máskor. Lehet, hogy az időt érzi ő is. Ma olyan borongós, az eső is szemerkél. A sajátjaim is sokáig aludtak.
Du.
Hülye voltam. Tudom, hogy nem kéne egy ivaros hímhez (és Luke annak számít, hiába lett műtve, egy hét alatt nem megy ki az agyából az ivarosság) nősténygörényektől vagy más görénytől szagló ruhában odamenni. Mégis odamentem vagyis nem öltöztem át, mert, lusta voltam. Luke szagolt, szagolt, mint valami vadászkutya (naná, hisz érdekes szagom volt, fini görénylány szag), majd kitátotta a száját és hamm. Megkóstolt! No most mindenki boldog lehet, aki erre várt. Harapása vetekedett Ludwigéval (itt olvashatsz róla), a nyoma is. Lukeot eltettük aludni, aztán lukfertőtlenítés (félreértés ne essék, luk, ami a kezemen keletkezett, nem Luke! :)), borogatás. Tanakodás. Elég a Betadine vagy kérjek tetanuszt? Elég mélynek tűnik a seb. De mi lesz, ha megkérdik ki volt? Nem mondhatom, hogy Luke, mert még friss a veszettség ellenije, nem érvényes, nehogy bajba keverjem. Veszett nem lehet, egy hónapja embereknél van, ennyi idő alatt mutatkoztak volna a veszettség jelei. Viszont lehet, hogy mégis kéne az a tetanusz, mély ez a seb. Telefon jobbra, telefon balra. A megoldás megvan, de nem mondom el, beeee! :)

Máj. 22. hétfő - Lökött Luke
Hosszú napom volt, így csak este tudtam hazaérni és kiengedni Lukeot, aki rögtön vad viháncolásba kezdett és minden energiáját a csörgős lasztira koncentrálta. (Érdekes módon a ketrecben ugyanez a labda hidegen hagyja. Ki érti a görényeket?) A csörömpölésnek nagyon nem örültem, lévén vendégünk volt. Végül gonosz voltam és elkoboztam a csörgős lasztit. Luke kárpótlásul kapott két szagos reklámszatyrot (gazdik figyelem! füleket levágni!) meg egy szemétlapátot. (Ne kérdezzétek mi a jó ez utóbbiban. Nem tudom. Lukenak viszont tetszett. Mondtam, hogy lökött.) Úgy tűnt cseppet sem bánta a cserét.
...
Lehet, hogy tévedtem. Pár órával később azt látom, hogy Luke a karton játszódobozába beviszi a csörgőslasztit, majd kiveszi onnan. Mint aki nem tudja eldönteni, hogy hova dugja. (Ugyanezt a hadműveletet többször láttam görényeknél csak húsdarabbal a szájban.) Aztán Luke agyában megszületik a világosság. "A dobozban biztonságban van a labda! A ketrec mögött, a sarokban is biztonságban van, hisz onnan még nem nyúlta le a gonosz némber (ich bin) a cuccaimat!" "Szal akkor ötvözzük csak ezt a kettőt! Labda dobozba be, kartondoboz a sarokba be." Vagyis menne, ha beférne. De nem fér. Lukeot ez cseppet sem zavarja. Cibálja befelé a dobozt a 10 cm-es résbe. Lökött ez a görény én mondom.

Máj. 23. kedd - műtét No. 2
Na túlvagyunk ezen is. Hematóma volt, vagyis az egyik zacskóba belefolyt a vér anno mikor ivartalanították. (Mielőtt az a buta gondolat támadna a fejedben Kedves Olvasóm, hogy megkérdőjelezd Dokibácsijaink hozzáértését, közlöm, hogy 1) Luke már ivartalanul érkezett hozzánk, tehát nem a mi Dokibácsink vétett, 2) ilyesmi előfordul, bár nem jellemző, tehát nem kell mindenáron bűnbakot keresni.) Na szal mivel ma két hete, hogy ivartalanították, nem valószínű, hogy felszívódott volna, ezért indokolt volt a műtét. Ha nem vesszük észre, és nem műtik meg, akkor eltályogosodik és az bizony cseppet sem lett volna jó.
A hazaút kellemes görénypukiszagú volt. Luke még a rendelőben bedurrantott (de még milyet!!!!! Huhuhúúúú), a szaga pedig kitartott hazáig. Nem is másztak a nyakamba a villamoson. (Erre mondják, hogy minden rosszban van valami jó!) Itthon ketrecpucolás, függőágycsere, tiszta rongyikák, gyors kajagyártás aztán eltettem Lukeot aludni. Kíváncsi vagyok mennyire lesz energikus estére.
23.39 Semennyire. Luke alszik és arra sem ébred fel, hogy a szomszédos helyiségben a saját görények viháncolnak. Na majd holnap bepótoljuk.

Máj. 24. szerda - szoktalan nyugalom
Nem pótoltuk be. Luke a nap nagy részét átaludta. Ezt onnan tudom, hogy amikor este hazaértem a ketrec ugyanolyan szép rendben volt, mint ahogy tegnap megcsináltam. Ilyen sem volt még. Ezzel egyéni "tiszta ketrec" csúcsot állított fel. Gondolom ez a második műtét jobban megviselhette. A sebe viszont rendben van, evett is, bár nem sokat, így nem aggódom. Ma már pattogtunk is egy kicsit és a lükesége is a régi volt. A karton játszódobozát már emlegettem. No, amikor elfáradt a pattogásban (ma ez hamarabb következett be, mint eddig), úgy döntött, hogy abban tér nyugovóra, ezért megágyazott magának. És vajh mivel??? Nem, neeem egy pihe-puha rongyikával, de még csak nem is egy pólóval. Nem. Egy SPAR-os reklámszatyorral. Berángatta, majd belefeküdt. Megint megállapítottam, hogy ritka lökött egy állattal van dolgom. :))

Máj. 25. csütörtök - nyugalom folytatódik
Reggelre a tiszta ketrecnek kampec lett. Luke telecsinálta mindkét emeletet. Volt ott kérem minden! Hogy miért csinálta, nem tudom. Talán rájött, hogy lemostam a szinteket és sürgősen felül akarta jelölni? Vagy nem érezte magát elég fittnek a műtét után, hogy lemásszon az almostálhoz? Nem tudom. Íme az élő példa arra, hogy ha egy görény nem csinált még valamit, nem jelenti azt, hogy soha nem is fog!!!
Csőbe töltve/Luke relaxál

Ma is hozta a szokásos lüke formáját. Segédkezett ketrectakarításnál: ellopta a koszos vécépapírt, amivel előzőleg kitöröltem a ketrecből a truttyot. Ha még a tiszta papírt lopja el, megértem. Az Lelinek is bejött. De hogy mi volt a jó a koszos papírban??? Gondoltam mára ennyi elég a hülyeségből és ismét tévedtem. Luke kedvenc csörgőslasztival a szájában pattogott és rohangált körbe-körbe.
Továbbra is nyugisabb, sokkal hamarabb elvonul aludni, mint mondjuk egy hete. Hogy ez most a műtét utáni lábadozás vagy inkább annak a következménye, hogy végre kezd csökkeni a tesztoszteronszintje, majd elválik. Ma összesen 3 órát töltött ébren, azt is két részletben, ami igazán nem sok. A nap fénypontja számomra az volt, amikor játék után a lábam mellé heveredett pihenni, mint ahogy a saját görényeim szoktak, sőt egyszer a lábamra is hajtotta a buksiját! Tán csak nem kezd megszeretni? :))

Máj. 26. péntek - alomgondok folytatódnak
Hosszú idő óta először, ma ismét volt egy kis ketrecrángatás. A rácson keresztül alkalmazott orrpöci bejött. Rögtön abbahagyta. Persze némiképp igaza is volt, máskor abban az időben már kint szokott játszani. Megvártam míg felmászik az emeletre és lepihen és kicsit később engedtem ki nehogy összekösse a ketrecrángatást a kiengedéssel. Ma is a régi Luke volt. Eszeveszett, kerge, dumálós. Csörgőslaszti továbbra is kedvencnek bizonyult, de tetszettek neki az új szagos dobozok és zacskók, amiket neki gyűjtöttem. Harapás nem volt, a húst ügyesen veszi el a kezemből, persze azért ügyelek arra, hogy véletlenül se tévessze össze a kaját az ujjammal. Este ketrecen kívül etetek, és amit nem eszik meg (eldugdossa) azt a végén, amikor elfáradt és elment aludni, összeszedem és beteszem neki a ketrecébe. Alomgondjaink megvannak, továbbra is odapiszkít az emeletekre. Azt kell gondoljam lusta a lelkem, mert ha xarni le tud menni a második szintre, akkor pisilni is. De annyi esze van, hogy nem csinál büdöset a 3.-ra mert akkor szagolhatná a függőágyából. Van itt ész kérem!

Máj. 27-28. szombat, vasárnap - LustaLuke
A hétvégén nem volt sok időm firkálni, úgyhogy ömlesztve röviden és retrospektív a 2 nap. Imádja az emeleteken végezni a dolgát. Én meg takarítok. Próbálkoztam a thermoplédekkel, amiken előzőleg aludt. Cselesen oda is kötöztem őket az emeletekre, nehogy leráncigálja és odacsináljon. Nos, nem ráncigálta félre. Egyszerűen odacsinált!!! A piszok. Mindezt a 2. emeletre, a felsőt megkímélte, vagyis fél siker. Igaz ne várjak 1 nap alatt csodát... Energia megvan, bár szerintem keveset eszik, nekem legalábbis úgy tűnik. Széthordja kedvenc dugihelyeire a kaját, aztán hagyja aszalódni. Felfedezte a sárga gumikacsát. Ráugrik és az csipog. Jó móka!

Máj. 29. hétfő - bezoárok a székletben
3. (legfelső) szint továbbra is megkímélve, a 2. továbbra is wc-ként használatos. Azért minden rosszban van valami jó. Ha az alomba csinál, nem biztos, hogy észreveszem a bezoárokat a székletben. Hogy mi is az bezoár? Szőrcsomó, ami a bunda tisztogatása közben lenyelt szőrszálakból keletkezik. Nem jön ki mindenkinél látványosan, és nem is okoz mindenkinél galibát, de az ilyen bezoárok, ha nem ürülnek ki a bélrendszerből, akár bélelzáródást is okozhatnak. Lukeot megfigyelés alatt tartom, biztos ami biztos. Luke segít nekem ebben. Nem az alomba csinál, hanem az emeletre. Ígértem neki párszor, hogy megfojtom, de csak pattogott tovább.

Máj. 30. kedd
Ma se időm, se energiám Lukekal foglalkozni. Nem érzem jól magam. Fogorvosnál voltam, megfáztam és lázam is van. Ma Balázs játszott vele.

Máj. 31. szerda
Balázs beszámolója a tegnapi napról: Luke nagggyon, de naggyon lüke volt. Nos, ez nem újdonság, ez ő :)) Meghallotta a szomszéd szobában levő hímgörink makogását és attól nagyon bepörgött. Állt az ajtóban és makogott neki. (Nem lesznek összeengedve mert Bambamackóm csak emberekkel bamba, a lányokkal szexet akar, a fiúkat meg megverni). Luke egyszer lábra, vagyis papucsra is harapott, sérülés nem történt, szerintem játszani akart. Az én lábamra is felugrik aztán lecsúszik és szalad tovább, várva hogy menjek utána vagy dobáljam neki a labdákat. Ez itt akkor is az enyém!!!!!!!!

Kísérletem az alomra szoktatásra folytatódik. Két napja a kritikus emeleti sarkokban tálalom a kaját. A legfelső szinten ez tökéletesen bevált, Luke annyira tiszta, hogy az függőágyba bepottyanó húst is kiveszi onnan. A 2. szint viszont számára illemhely. :((

Jún. 1. csütörtök - A disznó mindenit!!!
A 3. szint tiszta. Az az étterem. Hanem a 2.! Grrrrrrrrrrrrrrr! Megette a húst és egyszerűen odaxart. A piszok. A bestia. A mocsok. Erős bennem a kísértés, hogy kivegyem a szintet. Ma este teszek még egy próbát. Szinteket lesúrolom, vacsit sarkokban tálalom. Reménykedve megyek aludni.

Jún. 2. péntek - feladtam
Feladtam. Kész. Vége. Kivettem a 2. emeletet. Az vesse rám az első követ, aki szeret naponta kétszer recés felületről (ferplast álomketrec) aromás pisi-kakit pucolni. Tettem be helyette egy óriásfüggőágyat (faltól-falig megy) és úgy tűnt Luke cseppet sem bánta a cserét. Azonnal lecsekkolta az új cuccot, belefeküdt és el is aludt. Még a nyelve hegye is kilógott :) Lehet, hogy erre ment ki a játék részéről? :) Végül is igaza van, sokkal jobb ez így.
Ha lesz időm kiválogatom és feltöltöm végre az új képeket róla. Van pár jól sikerült fotó.

Jún. 3. szombat - a Jófiú
Luke ma normálisan viselkedett. Ilyen sem volt még. Semmi hülyeség, semmi rosszalkodás. Tán csak nem beteg ez a görény???

Jún. 4. vasárnap - A disznó mindenit 2.
Ma reggelre az "étterem" is elázott. Miután elfogyott az ott feltálalt kaja, odalett a tisztelet és levizeltetett. Ámen. (Nem vettem ki. Lemostam. Még küzdök.)
Ha eddig kétségeim lettek volna arról, hogy Luke bundát cserél, a mai függőágycserénél eloszlottak. A rongyikák alatt sok kis csomó vajszínű szőrt találtam. A testén nem látszik a bundaváltás, de a maszkja kicsit felemás, a homlokán szürkés, szerintem most nem olyan szép így felemásan. Kíváncsi vagyok milyen lesz a nyári bundája. Az az érzésem, hogy nagyon szép. :) Nem tartott sokáig, hogy Lulu megint kitaláljon valami őrültséget. Ma ez egyik nylon zacskóval ment el aludni. Bevitte magával a legalsó függőágyba. Ízlések és pofonok... LuLu pózol a fotózáshoz

Jún. 5. hétfő - szerelmem az alomlapát
Ma először ette meg a tojássárgáját mióta nálam van. Na persze először nem kellett neki. Úgyhogy jött a kanalas módszer. Kanál tojással beken, gazdi lohol göri után, hogy "Naaaa kóstold meg!" Göri menekül, hogy "mi ez a xar??? Én ugyan nem!" Aztán gazdi utoléri és gonosz módon odakeni göri pofázmányára. Göri lenyalja, mert tiszta állat. Mmmmm ez nem is olyan rossz. De csak és kizárólag kanálból, ha gazdi adja. :)

Luke mai hülyeségének alanya az alomlapát volt. Nem a lyukas, amivel az ürüléket távolítjuk el, hanem a másik amivel a tisztát merjük a tálba. Felfedezte, hogy tökjól meg lehet jelölni és tökjól meg lehet fogni (két manccsal átölelni) és eldugni. Aztán máshová dugni. Gonosz módon visszaloptam tőle. LuLu jött és megint átölelte, nagyon édes volt és gyönyörű hátramenetben újra eldugta. Én visszaloptam, ő is, megint én, megint ő. :) Jól elvoltunk. Kép is készült róla, türelem, és látható lesz!

LuLu kincsei: labda, labda, labda, labda, pilótkekszes zacskó, WC papír guriga, gumikacsa és legújabb szerzeménye, az almoslapát

Ma megint volt szájzár. Párom papucsán. Úgy látszik bukik a hímszagú papucsra (nem a párom szaga, hanem a hímgörinké, aki imádja megjelölni), múltkor is ebben a papucsban harapta meg. Úgy kell neki. Mondtam, hogy göriszagú cuccban ne menjen LuLuhoz. Az én lábamra nem harap, pedig én kergetőzni is szoktam vele.

Június 6. kedd - still in love
Az almoslapát. Az igen. Nagyon jó dolog. Át kell ölelni két manccsal és fel alá húzogatni. Meg átmászni rajta és megjelölni. Majdnem olyan jó mint egy görénylány. Néha egy kis időre el kell dugni, majd megint húzogatni fel-alá a kőpadlón az alattunk lakók nagy örömére.
Mondhatjuk, hogy mai napunk az alom jegyében telt el. LuLum kapott ma új sarokvécét, maxi méretűt. Olyan nagy, hogy vígan belefér az egész görény és olyan magasra emelheti benne a hátsóját, hogy mégsem megy ki belőle a végtermék. Biztos, ami biztos, rögzítettem is egy dróttal, nehogy eszébe jusson elrángatni a sarokból és mögé csinálni. A felső szintet ma megkímélte. Tán mégiscsak haladunk e téren is. Harapás nem volt, az almoslapátnak szenteli minden figyelmét. Hülye.

Június 7. szerda - almoslapát forever
Tart a szerelem a lapáttal, még a csörgőslabdához is hűtlen lett.
Ma először akart lábon harapni. Nem jött össze neki, mert résen voltam és nem vártam meg míg teljesen becsukja a száját. Viszont egyértelmű volt, hogy Leokámtól gőzölt be. Ott álltunk az ajtóban, a két fiúka makogott egymásnak és vadul próbálták áttörni az ajtót. Luke egyszer csak megunta, nagyra tátotta a száját és megharapott volna. Ha hagytam volna. Ahhoz képest, hogy több mint egy hónapja lett ivartalanítva, eléggé érzékenyen reagál az ivaros hímszagra.

Június 8. csütörtök
Az új alomtál nagyszerűen bevált. Egyszerűen imádom! Akármilyen magasra is tolja a hátsóját LuLum, a wc elég magas!!! :) Persze próbálkozott eltolni, de a drót erősen tartja, így hamar feladta szerencsére. Egy kis alomkapirgálást rendezett ugyan, de akkor is klasszisokkal jobb a helyzet a korábbinál.

Június 9. péntek
Megint elszóltam magam. LuLu valóban használja az új vécét, de valamiért úgy gondolja, hogy a wc melletti ketrec sarok is kitűnő hely arra, hogy a kis és nagydolgait elvégezze. Kapott oda (is) alvósrongyot, remélem beválik.

Szörnyű hibát követtem el, amire csak este, lefekvéskor jöttem rá. Elvettem LuLu lapátját. Tegnap az esti alomtakarításnál használtam, majd a helyére, az alomtartó ládába tettem. Szegény LuLu kénytelen volt ma nélkülözni "szerelmét."

Június 10. szombat - LuLu új csövet kap
Mivel a csőkészletünk erősen leamortizálódott az utóbbi időben, LuLunak csak egy kis csöve volt idáig. Ma azonban kapott újat, egy 150 centis műanyag csövet. Azt az örömet, ami látszott rajta nem fogom egyhamar elfelejteni. Kiskergém fejeseket ugrott a csőbe és ki-be rohangált rajta. Időnként kívülről is ráugrott, átölelte és makogott neki :)
Éjszakai hálótársnak mégsem a csövet, hanem egy reklámszatyrot választott. Becibálta a ketrecbe a az egyik játszózacsiját...

Június 11. vasárnap - Lulu a vizigörény
LuLu újabb tanúbizonyságát adta annak, hogy ő aztán nem egy mindennapi görény. Nem kérem. Ő egy igazi vizigörény. Mustela putorius buvarus. Jó idő volt, gondoltam kipróbálom, hogy viszonyul a vízhez. Kapott hát egy lavór meleg vizet teleszórva műa. üdítőskupakokkal és gumijátékkal. Az eredmény: Nagyszerűen. In medias res, vagyis durr bele a közepébe méghozzá 4 lábbal!!! Semmi habozás, vízhőmérsékletellenőrzés, lábujjhegyen pipiskedés, hanem ugrás egyenesen a vízbe. Gyors merülés, bugyborékolás majd villámgyors kétmancsos kupakeltávolító manőverek. Mondanom sem kell, 5 perc alatt úszott az előszoba, de LuLu boldog volt, és én is kitűnően szórkoztam. Piszokgyorsan kimentette előbb a játékokat (honnan tudják a görények, hogy az az értékesebb?), majd a kupakokat, és szépen elrejtette őket a szoba különböző sarkaiba. :)

Június 12. hétfő - Hull a pelyhes LuLuszőr
A hétvégi nagytakarítás és függőágycsere mára tolódott, így ma szembesültem LuLu szőrpamacsaival. Az alvósrongyai kívül-belül szőrösek, úgy néznek ki, mint egy angóra pulcsi.
Hogy eltereljem a figyelmét, és könnyebben menjen a takarítás, adtam neki egy tojássárgáját. Szép komótosan kinyalogatta, majd nekiállt a tálat fényesíteni, vagyis fényesre nyalta. Hol van már az a görény, aki egy hete nem akart tojást enni és kanállal mentem utána, hogy "nnnna kóstold már meg!"

Június 13. kedd - energiatúltengés
Én nem tudom mi van ma, front vagy mifene, de LuLuval nem lehetett bírni. Tele volt energiával, folyamatosan pörgött, száguldozott, kint volt 6 órán át és nem fáradt el. Nem aludt közben, csak pihizett, de a végén mégsem akart aludni menni. Amikor betettem a ketrecbe nekiállt tombolni :(

Június 14. szerda
Újabb almos sikerélmény: Ma először láttam LuLut, ahogy rendeltetésszerűen használja a kinti almostálat! Külön öröm, hogy nem tolatott túlságosan hátra, megmentve ezzel a tapétát! Okos fiú!!!
Kipróbáltuk mit szól LuLu a porszívóhoz. Nem tudtam hogy félni fog-e, ezért tőle távol indítottam el, a legalacsonyabb fokozaton. LuLu nem félt. Sőt! Sőt! Mi az hogy félni! A porszívó az haver. Tökjó. Lehet körülötte ugrálni. Meg lehet vadászni rá. És a porszívó utánad jön! Aztán te mész utána, és kergetőztök. Jó móka!
Ha valaki unalmasnak találná az otthoni porszívózást, szívesen kölcsönadom LuLut. Garantáltan nem lesz unalmas többé a házimunka!

Ma is pancsiztunk, képek is készültek, íme!

 "Jajj, úgy élvezem én a lavórt, abban annyira szép és jó, annyi kupakot látok s vadászok és még kacsa is fogható!"

 

 

 

 

 


Egy, két, hár' és merüléééés!


Június 15. csütörtök - LuLu okosodik
Moziban voltunk, így késő este, 11 után értünk haza. LuLu türelmetlenül várt, ami abban nyilvánult meg, hogy erőteljesen rázta a rácsot. Jött az örrpöci, és a hangos "Nem!" és csodák csodája, meglett a hatása! Pár orrpöci és méltatlankodó makogás után visszavonult a függőágyikóba. Ott hanyatt dobta magát, lábait meg az égbe, és közben ártatlan képpel pislogott. Okos görény, nagyon okos!!! Ezt már játszottuk és akkor is bejött. Ki ne lágyulne el egy ártatlanul pislogó hanyattgörénytől? :) Vártam egy kicsit, majd kiengedtem. Izgalmas új dolgok várták a ketrecen kívül. Visszakaptuk Marci dolgait ideiglenes bef.gazditól, többek között egy csövet meg pár játékot. LuLu győzte szagolgatni őket. Az újfajta csörgőslabdának is örült, de nem szereti annyira, mint a színes gumilabdát, ami pattog és csörög is. Csibésznek és Nórinak is ez a típus volt a kedvence.

Június 16. péntek - alomsikerek!!!
LuLu elindult a fejlődés útján! Játék közben észrevettem hogy hátratolat a sarokba, lehasal és emelgeti a farkát, mint aki fekve szeretné dolgát végezni. Fekvő görényt még nem láttam vécézni, de biztos, ami biztos, elcsaltam a másik sarokban lévő alomtálhoz. Az elcsalás nagyon egyszerű volt. LuLu mindenhova követ, szal csak oda kellett mennem. :) LuLu belemászott a tálba éééééééés belecsinált! Hurrá!!!
Az alomlapáthoz viszont hűtlen lett. Nem megcsalta csak elunta. Ott hever a többi kacat között, már nem cipeli föl-alá. Az aktívságából is visszavett egy kicsit, lehet, hogy a meleg miatt nem olyan virgonc. Bevallom nem bánom, hogy hamarabb elfárad, én sem vagyok olyan virgonc ebben a melegben.

Június 17. szombat - jajj de élvezem én a strandot!
 Kijelenthetjük hogy kis hazánkba végre valóban megérkezett a nyár. Ennek örömére nagy pancsolást rendeztünk LuLuval. A lavórt túl kicsinek találtam, babakádam meg (még) nincs, úgyhogy kitaláltam, hogy van egy használaton kívüli kicsi ketrecünk, annak műanyag az alja, nagyszerű fürdőmedence válhatna belőle! Be is vált. LuLu díjazta a medencét és nagyot hancúrozott. A fürdőzésnek akkor vetettem véget, amikor LuLu úgy gondolta (hogy honnan vette az ötletet nem tudom) hogy a fürdőlepcsik is úszni szeretnének, és elkezdte berángatni őket a vízbe. Kis hülye. :)

Június 18. vasárnap – melegünk van
Melegünk van még mindig, így ma is pancsiztunk. Lassan rutinná válik már nálunk az esti vizes játék. Meg az is, hogy amikor unjuk a fürdőzést, akkor bele kell cibálni a vízbe a fürdőlepcsik sarkait. Még nem mondtam, hogy elkezdtem pitizni tanítani LuLut. Jó fej, és megint csak kiderült, hogy van ész a buksiban. Magasra tartom a kajcsit (fehér hal, kis margarin vagy husidarab), mondom a vezényszót „kér szépen,” ő két lábra áll éééééééééés most jön az okosság! Nekitámaszkodik a lábamnak, úgy kéri! Nehogy már két lábon kelljen állni, hiszen az megerőltető! :) A nevére (Luke, LuLu) elég jól hallgat, ha hívom, általában odajön hozzám. A korábbi legnagyobb probléma a harapás, úgy tűnik, elmúlóban van. Olyan, hogy csak úgy odajön és belémharapna, nincs. Játék hevében szokott ráugrani a lábamra és két manccsal átölelni majd lecsúszni, de akkor sem harapási céllal vetődik.

Június 19. hétfő
Érkezett hozzánk egy tüzelő görilány, akitől mindkét fiam (LuLu és a saját görim is) tűzbe jött. LuLu nem találkozott vele, csak az ajtó rácsán keresztül kukkolt és próbált bejutni hozzá a szomszéd helyiségbe, legnagyobb bánatára hiába.
Lassan a végéhez ér a bundaváltása. Érdekes búzaszínű aljszőrzete lett, nekem jobban tetszett a téli bundája.
LuLu margarinimádó lett. Gyönyörűen szinte lábujjhegyre állva pitizik. Majd miután elfogyott, elém áll, két lábra áll és esdeklően néz. :)

Június 20. kedd - az új szerelem

 Azt hiszem szeretnék görény lenni. Lehetőleg nálunk. Én izzadok, LuLu és a saját görényeim meg a „medencéikben” hűsölnek. LuLu kb. 2 percenként belemegy, horgászik egy-két kupakot, majd továbbpattog. Mit neki meleg! Gondoskodik a hűtésről, így van energiája pattogni. Időnként bele is hasal a vízbe, olyankor nagyon aranyos. Én meg nagyon irigylem. A nevelésben odáig jutottunk, hogy érti a Nem!-et és szót is fogad rá. Nem akar harapni, csak olyankor ne akarjon senki hozzányúlni, amikor épp görénysokkja van. Elég sűrűn van neki, gyakran minden különösebb ok nélkül pattog magában.

 LuLunak új szerelme van. Farkaska. Aki nem más, mint a régi szőrös mamuszom egyik fele. A saját görényeim is gerjedtek rá anno, de amikor nekik adtam, akkor már nem kellett. Ma megtaláltam szekrénypakolás közben és rezerváltam LükeLukenak. Szerelem volt első látásra. Ugyanazt művelte vele, mint korábbi kedvesével, az alomlapáttal. Két manccsal elkapta és tolatott vele hátrafelé, egyik dugihelyéről a másikig. Nem tudta eldönteni hova is rejtse :)

Ma minden kaksi a megfelelő helyre ment, ketrecen kívül és belül is! Bizony!!!

Június 21. szerda - LuLu sztrájkol

Nem, azért sem eszem meg a zuzát. Nem kell. Nem kérem. Rágós! Hogy mit mondasz? Hogy a csirkecomb is rágós meg a csirkeszárny? Neeeeem, azok finom ropogósak! Mmmmmm. Nyammm. Csirkeszárnyat akaroooooooook!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

LuLu sztrájkol. A reggel beadott csirkezuzát este érintetlenül találtam. Készítettem neki frisset, gondolván, hogy az éhség nagy úr, de nem kellett. Kizárt, hogy a meleg miatt ne egyen, mert akkor azért legalább egy darabot elfogyasztott volna nap közben.

Farkaskával továbbra is szoros kapcsolatot ápol. Eldugja, előszedi, időnként melléheveredik vagy ráhajtja a fejét. Ezt az én lábammal is egyre gyakrabban csinálja. Mármint hogy ráhajtja a fejét. :) Ma oltári nagy pancsolást végzett. Így még sosem úszott az előszoba. LuLu tulajdonképpen felmosott a folyamatos ki-beugrálással. A kis házias! :)))

Június 22. csütörtök - az eminens
LuLu ma túl jó és túl nyugodt volt. Talán front van? Vagy lehetséges, hogy tényleg jó útra tért? Ma is visszament a ketrecébe kaksizni, ill. kint is használta az alomtálat. Gyönyörűen pitizett fini falatokért (imádja a száraz halat és a margarint, továbbá a Gimpet vitaminokat), esze ágában sincs megharapni, még idegenszagú ruhában sem! Imádkozom, hogy ilyen maradjon! :)

Június 23. péntek
Jófiú még mindig jófiú. Volt ugyan este egy kis ketrecrázás, mivel szeretett volna a vendégeinkkel megismerkedni, de egyébiránt semmi rosszat nem mondhatok róla! Az ugrabugra végén visszament a ketrecbe állt a nyitott ajtóban és nézett kifelé, hogy kérem szépen itt a vacsoraidő, legyenek szívesek tálalni!!! Igaza volt, valóban kajcsiidő volt. Tálaltuk. :)

Június 24. szombat
Hétvége lévén több időm volt, így LuLu sokat lehetett szabadon . Ma is nagyon jó volt. Gyakoroltuk a pitizést, nagyon jól megy neki, szépen veszi el a kezemből a halacskát és a husidarabokat is, nem kapkod. A pancsizás nem volt annyira népszerű, gondolom azért, mert a tegnapi eső miatt nem olyan meleg most a lakás. Megint "segített" nekem porszívózni, sőt utána még fel is mosott! Teljesen magától! Nem kellett kérnem, könyörögnöm, hogy ugyan, csinálja már meg, magától támadt ez az ötlete! Micsoda férfi, mi? :)

Június 25. vasárnap
Meleg van, punnyadunk. LuLu néha lehűti magát a medencéjében, aztán jön és nézi, hogy mit csinálok. Gyanús neki, hogy a ketrecénél matatok. Valóban, épp egy aszott csontot veszek ki egy darabka vécépapír segítségével. LuLu jön, és elkezdi szimatolni a kukábavalót. Nem! Nem! Nem! Hiába kiabálok, LuLu kicselezett és már el is szelelt a szemétbe szánt csonttal és vad indiántáncot jár. Szájában a csonttal pattog, biztos ami biztos, le nem teszi! :)

Június 26. hétfő - pancsolás minden mennyiségben
Ha már ennyire szeret pancsolni, úgy gondoltam biztosítok neki ma egy igazi medencét: a fürdőkádat. Szépen előkészítettem a terepet. Elpakoltam a kád széléről a kozmetikumokat, hátha ellopja, megrágja, vagy mittomén, készítettem egy nagy adag törölközőt, és elpakoltam mindent, amiről úgy gondoltam LuLunak nem kéne megtalálnia. LuLut valóban érdekelte a kád, előbb két lábra állt, majd szépen felmászott a kád szélére és csobb! Majd ugyanezzel a lendülettel ki a kádból. Úgy látszik ennyire mégsem vizigörény, hiába volt a víz hőmérséklete ugyanolyan mint a "medencében," hiába úsztak a kupakok a vízben, nem jött be neki. Ha nem, hát nem. OK. Így viszont vittem neki még egy kis vizet vödörben a medencéjébe. LuLu persze türelmetlen volt, elkezdett ugrálni, amint meglátta a vödröt (Muti mi van benne! Muti! Muti!!!). Gyakorlatilag segített kiönteni a vizet a benne levő újabb adag kupakkal a medencébe. A csobogó víztól sokkot kapott és vad táncba kezdett. Ki-be ugrált a medencébe. Az igazi vizibalett szám viszont csak később következett. LuLu megint megúsztatta az egyik törülközőt, ezért odamentem kicsavarni, bele a medencébe. Hangosan csurgó-csöpögő víz+mozgó rongyadarab. Mi következik ebből? Na mi? LuLu úgy véli játszunk és neki feltétlenül le kell vadásznia a vízsugarat a törcsivel együtt! Jön, vagyis inkább repül, elkapja a törölközőt és vele együtt landol a medencében. Ettől még nagyobb örömkitörése lesz és elkezd ugrálni a vízben, majd ki a vízből-be a vízbe. Nagy boldogságában néha ráugrik a lábamra, 4 manccsal átölel és szerintem boldogan birkózna velem a kis lüke, de hát nem vagyunk egy súlycsoport. Én hangosan kacarászom, a szomszédok nemtom mit gondolnak, vidámak vagyunk na!!! Hirtelen veszélyes gondolatom támad: én ezt a görényt megtartom! Olyan mókás, annyira különleges, olyan szórakoztató, amilyet 3 éves göris pályafutásom alatt még sosem láttam. Nagyszerűen kijönne a 2. és a 4. görinkkel, de az is igaz, hogy ők hárman valószínűleg megőrjítenének (ill. megőszítenének), arra meg jobb nem gondolni hogy milyen lenne ha szélvészként végigsüvítenének a lakáson.

Még nem mondtam, hogy LuLu ma is házias volt. Kipucolta nekem a lefolyót. Igaz nem kértem rá, de sebaj! Ügyes mancsmozdulattal eltávolította a rácsot a fürdőpadlón levő lefolyóról és kaparás! Belebújni nem tud, úgyhogy egy darabig hagytam, hadd élvezkedjen. Micsoda szagok! Hmmmmmm! Micsoda szagok!!! Kérek a ketrecembe is egy ilyet! Lécci! Lécci! Lécci!!!

Június 27. kedd - „Kinek is kell egy tüskés-bolondos figura, ki a szívét letagadja s nincs bájos mosolya?”
Ma nem igazán LuLuról írok, hanem valakiről, aki sok tekintetben hasonlított rá, és aki ma reggel elment tőlünk. Egy éve foglalkozom gazdátlan görények befogadásával, szocializálásával. Ez idő alatt megtanultam, hogy minden görény más. Vannak persze közös vonások, hasonló szokások, ám mindenki külön egyéniség. Orwell disznójának a szófordulatával élve: minden állat egyéniség, de vannak, akik még egyéniségebbek a többinél. LuLu ilyen. És Leli, akiről mesélni fogok is ilyen volt. A kb. 20 gazdira váró görény közül, akik az utóbbi évben átmentek a kezemen, csak kettőről jutott eszembe a fenti dalocska: „Kinek is kell egy tüskés-bolondos figura, ki a szívét letagadja s nincs bájos mosolya?” Leliről és LuLuról. L és L. Talán ez sem véletlen. Mint ahogy talán az sem, hogy mindketten talált görények voltak, akiket senki nem keresett. Talán mert nem kellettek? Mindketten hozzám kerültek, és sok fejtörést okoztak, mert nagyon nem úgy viselkedtek, mint a többi görény, akikkel korábban dolgom volt. Mindketten nagyon jól tagadták pl, hogy van szívük. Sokáig azt hittem nem szeretnek, mert a szeretet jeleit nem mutatták. Vagyis nem a hagyományos jeleket küldték felém. Pedig dehogynem szerettek! Jajj dehogynem! Csak máshogy fejezték ki. Pl. harapással. Mégis meg lehetett őket szeretni, a harapásaik ellenére. Mintha csak a Jóisten gondoskodott volna arról, hogy a mogorva viselkedést valamivel mégiscsak kompenzálják. Ez volt a játékosság és az a báj, ami minden görényben megvan, de vannak görények, akikben (szerintem) még jobban. Leli olyan dolgokat művelt, amit más görény sosem. Melyik görénynek jutna pl. eszébe a farkánál fogva elhúzni a legyőzött a másikat? Ilyet csak Leli csinált. Aztán a vécépapír, amit ketrectakarítás közben ellopott. Még mindig látom magam előtt, ahogy boldogan rohan a gurigával és lobog utána a letekeredett papír. Nálunk Lelit és LuLut kivéve soha egy görény sem gondolta a vécépapírt kincsnek. A pattogásuk is hasonló. Akik jártak nálunk, vagy az Örökbefogadó Gazdinál Lelinézőbe vagy csak vendégségbe, tudják milyen volt a Leli-tánc. Mint egy kerge bakkecske, bukfenceket vetett a levegőben, olyan hévvel ugrált, amikor boldog volt. Mindenkit elbűvölt a viháncolásával és aztán (majdnem) mindenkit megrémisztett, amikor kóstolót vett belőlük. Az indiántánc tekintetében LuLu is hasonlít rá, de ő hál’isten utána nem akar kóstolót venni.
Apropó kóstoló! Leli volt az a görény, akinek mindegy volt, hol harap meg, ha épp nem vele foglalkozom. Nem ragaszkodott a lábujjamhoz vagy a kezemhez, beérte azzal, amit épp elért. Így történt, hogy harapott hason, sőt a fenekembe is. Nekem pedig eszembe jutott a dal: kinek is kell egy tüskés-bolondos figura, ki a szívét letagadja s a fenekedbe harap? Mert bájos pofija, bájos mosolya az volt, így azt nem lehetett énekelni, hogy „a szívét letagadja s nincs bájos mosolya.” Övé volt a legbájosabb mosoly és a legselymesebb bunda. Sokára lett gazdája, pedig többen is szerették volna. Voltak, akiket Leli stílusa riasztott el és voltak, akikre én nem mertem rábízni, mert nem tartottam elég határozottnak őket. Voltak, akiknek fiatal koruk ellenére (14-15 éves fiatalurak) oda mertem volna adni, mert profin kezelték Lelit, de a családtagjaik nem szerették volna. Már ott tartottam, hogy Leli a mienk marad, ami nem lett volna baj, hiszen közben nagyobb lakásba költöztünk, lett külön görényszobánk, egész nap szabadon lehet a saját görikkel együtt. Ám mindig ott volt a fejemben a lelkiismeretfurdalás.Jó dolga van itt, persze, ez nem kérdés. De ha lenne, aki igazán szeretné őt, aki tudná kezelni, akinek oda merném adni, akkor ott még jobb lenne neki. Ott még több idő, még több szeretet jutna rá, én pedig nem lehetek olyan önző, hogy mindettől megfosszam. Nem voltam. És bár nagyon fájt volt az elválás, nem bántam meg. Mert tudom, hogy ott jobb volt neki. Leli boldog volt ott és ez az, ami számít. Csak ez. Ezért kell LuLunak és a többi gazdára váró görénynek is egyszer elmennie tőlem, bármily nehéz is ez. Mert ők azok a görények, akik megérdemlik, hogy ne sokadikak, hanem elsők legyenek a sorban.

Június 28. szerda
LuLu lecserélte Farkaskát Hápira. Hápi egy csirke, de hápogó hangja van. A helyi kisboltban vettem és eredetileg nem görényjáték, hanem cukorkának a műanyagból és gumiból készült nagyon dekoratív csomagolása. Hápit logikusan a fenekénél lehet kinyitni és onnan egy icipici (tényleg nagyon kicsi) zacskó, tojás alakú cukorkát kivenni. 400 Ft nem vészes egy ilyen hápicsirkéért (a cukorkáért már igen) és biztos voltam benne, hogy LuLunak tetszene. Igazam volt. LuLu azonnal elkezdte fel-alá hurcolni. Rálépett Hápi hasára, ami megszólalt: Háp-háp! Na LuLunak sem kellett több, nyomogatta, harapta Hápit, nagyon tetszett neki! Én is örültem, hogy nem tévedtem és tetszik neki. Hápi mellett én vagyok a másik kedvenc. Engem ugyan szerencsére nem próbál egyik dugihelyére sem behurcolni, a hasamat sem nyomogatja és nem is harapdál, mégis tudom, hogy kedvel. Követ mindenhova. Ha átmegyek a másik szobába, LuLu az ajtó elé hasal és vár. Néha kaparja az ajtót, hogy jöjjek már vissza. Akármit csinálok, ott van, ott hasal mellettem és nézi, hogy mit csinálok. Nagyon sokat változott az utóbbi időben. Simán tudok pl. ketrecet takarítani, úgy hogy ő is ott van. Néha odajön, megnézi közelről, hogy mit csinálok, próbál segíteni az alompucolásban, de abszolúte lehet tőle ketrecet takarítani és ez nagyon jó dolog. Már az sem zavarja, ha más görénytől szaglik a ruhám, max. szimatol de nem akar ezért megkóstolni. Ami nem változott: ugyanúgy jópofa dolognak tartja ellopni, majd eldugni az elöl felejtett vécépapírt, de előtte persze letekerni. A tojássárgáért is ugyanúgy rajong. Benyomta pár másodperc alatt, aztán jött pofit törölni a papucsomon. Okos görény!

Június 29. csütörtök - LükeLuke
Azt, hogy LuLu szeret felmosni, egy ideje tudom. Azt viszont, hogy minderre már moppal is hajlandó, nemcsak a négy szőrös mancsával, ma győződhettem meg. Kivettem a tálkát a ketrecből hogy majd elviszem elmosni. Nem vittem, LuLu meg a játék hevében belepattogott a tálba és kilötykölte a maradék húslevet. Ettől persze még lelkesebben pattogott és még jobban szétkente a húslevet. Nosza rohantam a mopért, LuLu persze utánam (nem maradhat ki semmiből). Amint meglátta a mopot a magasban, rávetette magát, és követett ugrálva egészen a tócsáig. Természetesen együtt mostunk fel. :) Aztán úgy döntött "the mop is not enough!" (My name is Luke. Lucky Luke) megnézi mi van a másik felén. Minderről egyéni elképzelése volt: úgy döntött felmászik a felmosó nyélen. Ráugrott úgy, ahogy az én lábamra is szokott: négy manccsal ráugrott, átölelte a nyelet és lecsúszott. Felejthetetlen látványt nyújtott. :D
Hápit továbbra is csípi. Nem úgy a mai menüt. A csirkeszív még csak-csak lemegy, de a máj! Na neeeeem. Azt aztán nem kell! Pfujjj!

Június 30. péntek
Szerelmünk Hápival kihűlőben van. LuLu egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a műanyag tojás iránt. A tojás egyike azoknak, amiket húsvétra vettem a görényeknek. Kb. 10 cm magas, két részes, eredetileg cukorkát rejtő tojás. LuLu szétszedte a két részt, majd valahogy véletlenül (ennyire okos tán nem lehet), összekombinálta a csúcsos felet egy műanyag gumilabdával. A labda átmérője egyezik a tojáséval, szépen egybeszorultak, ami azért jó, mert a gumis felénél fogva most már meg lehet fogni! Jó nagyra kell hozzá nyitni a szánkat, bele kell akasztani a szemfogainkat és máris lehet fel-alá cipelni!

Jutifalat terén továbbra is vezet a halacska. Bio lio forever. Megtanultuk úgy elvenni, hogy két lábra kell állni és a térdemre kell támaszkodni hozzá. Igazság szerint erre inkább LuLu tanított engem. Lusta a drágám ezért kitalálta, hogy ő aztán nem erőlködik, inkább a lábamnak támaszkodik és esdeklően néz hozzá. Igaza volt, mindez bejött nekem. Azóta egyre gyakrabban így kapja. Izé... Ki is nevel itt kit???

Július 1. szombat– ''Sunday bloody Sunday'' helyett Saturday, Bloody Saturday
A mai nap jól indult. Végre kialudtam magam. Délután keltem fel, elpakoltam, felmostam. Erre LuLu jelzett, hogy ki szeretne jönni. Tudni kell, hogy mielőtt kiengedem őkelmét, ha nem is minden nap, de gyakran felmosok. LuLu a felmosást nagyon okosan összekötötte a kiengedéssel, ezért gondolta úgy, hogy ma is ez következik. Mivel nem tépte a ketrecet, csak rohangált fel-alá, és úgysem akartam elmenni otthonról, kiengedtem. Volt nagy boldogság, meg a szokásos ugrabugra. Ekkor telefonált E, hogy jönne hozzánk LuLunézőbe. E. lesz LuLu babysittere jövő hétvégétől, ezért azt gondoltuk, jobb lesz, ha nem akkor találkoznak először. LuLu nagyon izgatott volt, győzte szimatolni a vendéget. Az ölébe is mászott, nem támadott, egyszer kapott E. keze után, de csak ráfogott, nem volt szájzár, ahhoz képest, hogy először látta, jól viselkedett. Bravó fiam, büszke rád „anyád!” Hármasban játszottunk, dobáltuk LuLunak a labdákat, játékokat, de nem volt olyan aktív, mint máskor. Egyrészt már kint volt egy ideje, másrészt jobban érdekelte a vendég bő nadrágszára (Naaa! Én oda be akarok búúúújni!!!!!! Lécciiiiiiiiiiiiiiii!)

Vendégünk nem egyedül érkezett, hozta a Görényét is. Szerettük volna tudni, mit szólnak egymáshoz. Eljött hát a nagy találkozás pillanata. E. az ölébe vette görijét, LuLu pedig bambán bámult, észre sem vette, hogy tőle fél méterre egy fajtárs van. Aztán kapcsolt, és elindult megszaglászni a másik göri fenekét. Aztán jól beleharapott. Göri meg sem nyikkant, mégis úgy gondoltuk elég lesz ennyi, LuLu ugyanis olyan hévvel, olyan vadul akarta a görit, hogy az semmi jót nem ígért a másikra nézve. LuLunak nagyon nem tetszett a visszautasítás és jött a hiszti. Addideaddidedaddideaddide! Teeeeeeeeeeeeeeee! Akarooooooooooom!!!! Hamm-hamm-hamm.

 Görikének a fenekébe harapáson kívül nem lett baja, gazdája lába bánta. LuLu fel akart mászni rá, hogy megszerezze magának a vendéggörit, és mivel őt nem kaphatta meg, beérte a gazdája lábával. E. egy hős, nem holmi hisztis ember, profin viselte a megpróbáltatást és továbbra is szeretne rá vigyázni! Sőt! Ha a görényével összebarátkozna, akár még az örökbefogadás is szóba jöhet!

Alszik a fenevad: ha már Görikét nem kaphatta meg LuLu, megkapta Göri rózsaszín takaróját. Tetszett!!!

Július 2. vasárnap – valami pusziféle???
A nap élménye: be akartam jutni a LuLu ketrece melletti tárolónak használt helyiségbe, ezért megfogtam a ketrecet és elkezdtem arrébb tenni. Kicsit lassú voltam, mert közben valamit magyaráztam a páromnak. Egyszer csak valam nedveset érzek az ujjaimon. Mi a fene ez? Elengedem a ketrecet és kapcsolok. LuLu nyalogatta az ujjaimat! Tyűamindenit! Ez vajon mi volt részéről? Csak nem érzelemnyilvánítás? Ha ott hagyom egy ideig az ujjam, vajon megkóstolt volna? Nem tudom, de bizakodom, hogy érzelemnyilvánítás. LuLu jó ideje jófiú. Nem akar megharapni, pedig provokáltam pár dologgal: pl. volt rajtam piros zokni. Persze nem direkt, csak épp mosásban volt a többi. LuLu nem harapott. A nagy melegben voltam mezítláb. Úgysem harapott. Voltam mindenféle göriszagú ruhában. Úgysem harapott. Persze ajánlom is az Úrfinak, elvégre én vagyok az, aki a halacskákat adja. Meg aki a tojássárgáját. Meg a husit. Meg aki játszik vele. :)
Ma kapott még egy csövet, egy két méteres dréncsövet és egy madzagon lógó teniszlabdát. Utóbbit a saját göriktől vettem ki megtisztítási céllal, aztán nem adtam vissza nekik, mert úgysem csinálnak vele semmit. Hátha LuLunak tetszik. Tetszett! Ugrált, pattogott, próbálta levadászni, négy manccsal csüngött rajta! :))

Július 3. hétfő – LuLu bajba kerül
 LuLu továbbra is imádja az új csövet. Hallom is egyfolytában a sok krkrkrkrkr hangot. (Akinek dréncsöve van, tudja miről beszélek.) Az általam készített átlátszó csövet is szereti (üdítőspalackokból készült), igaz néha rájön a kaparhatnék, de hagyom. Ha ettől lesz boldog, felőlem akár szét is szedheti! Majd csinálok másikat! Kedvenc tojását is hurcolászta, és persze Hápit. Hápi eléggé megviselt deréktájt. Gyanítom ott a legfinomabb megrágni. Már hangja sincs szegénynek, így asszem kevésbé vonzó LuLu számára. Már nem cipeli annyit. A nap újdonsága LuLunak egy az  oldalára állított ketrec volt, amit a szobájában hagytuk. LuLut sokáig nem érdekelte, én jöttem mentem, aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csönd van. No mi történt? Megyek LuLut ellenőrizni, és mit látok? A ketrec tetején áll, nyújtogatja a nyakát és kétségbeesetten néz. Időnként megpróbál fejjel lefelé lejönni, de nem elég bátor hozzá, visszatolat. Megesett rajta a szívem, és persze nem hagyhattam Őt ott, így megmentettem. LuLu megtanulta a leckét. Nem mászott fel rá többet!

Július 4. kedd
Vendégek voltak! Vendégek voltak! Jujj de jóóó volt! Juhuhúúúú! Jáccottunk!!! Labdáztunk!!! Dobták nekem a labdákat!!! Adtak halacskát!!! Adtak tojást!!! Jófejek voltak. Én is jó voltam. Hagytam magam simizni. Egy egész kicsit. Az egyiknek ismerős szaga volt. Sokat kellett szaglásznom míg rájöttem. De rájöttem! Rá én! Ő nem adta nekem a görit múltkor! Irigy dög! De csak egyszer csíptem a lábába. A cipőjébe. Nem is fájt neki. Nehogy má’ azt higgye elfelejtettem! Most nem hozta magával. Kár. Úúgy de úúúúúúgy szeretnék jáccani vele!

Július 5. szerda
 Vendégségben vagyok. Ott, ahol az a görény lakik. Akit nem adtak nekem oda. Mindenhol az ő szaga van. Mindenhol! Teccik a szobája. Teccik. Az almostálja is teccik. Bele is csináltam. Ettől boldogok voltak és nagyon megdícsértek. De halat nem adtak. A ketrecem is elég jó. Van kosaram. Meg hintaágyam. Meg csövem. Meg vannak emeletek, amik… izé…mire is valók? Nnna majd csak kitalálom…

Július 6. csütörtök
Rossz voltam. Kiszöktem! Ki én! Igen. Abba a másik szobába, ahol annak a Másiknak a szaga van. Bizony. És megint elvették tőlem. Szemétség. Nagyon begurultam. Mit képzelnek ezek??? Jól megharaptam a kétlábút. Hát igen. Megharaptam. De azt mondja ő volt a hibás. És nem haragszik. Rendes, nem?

Július 7. péntek
Jó vagyok. Nem haraptam meg senkit. És a szintekre sem csináltam. Persze. Majd hülye leszek. Ott alszom. Na jó. Egy kicsit mégis rosszalkodtam. Kapartam a kosaramat. El is vették. De megkaptam a Másikszagú hordozót. Jó szaga van. Teccik. Pancsiztam is. Bizony! Babakádban! Baba az nem volt benne, csak én, de így is jó volt.

Hétvége
Meleg van. Nagyon meleg. Nincs kedvem mancsolni. Csak pancsolni. A kádamban. A kétlábú jó fej. Sokat jáccik velem. Ezért, mert jáccik, engedem, hogy simizzen. De csak egy kicsit. És csak rácson át. Hátha megharap. Egyébként nem bízom benne. Nem baj. Azt mondja, ő se bennem. Akkor oké. Egyszer elkaptam a gatyáját. Nem akartam bántani, csak jáccottunk. Azt mondta ezt nem szabad. Játékból sem.

Július 10. hétfő

Jól vagyok. És jó is vagyok. Ma is megengedtem az orrsimit. Láttam a Másikat. A kétlábú ölében ült és fújt rám. Nem tudom miért. Talán haragszik a múltkori miatt? Talán mégsenem kellett volna fenékbe harapnom. Pedig csak ismerkedni akartam! Körbenézett a szobámban és elment. Szerintem haragszik rám :(
Levágták a körmeimet. De nem bántam. Nem is fájt. Észre sem vettem. Én csak nyaltam a margarint. Aztán észrevettem. Jéééé! Ezek rövidebbek!


Július 11. kedd
 Jó napom van. Kincseket leltem. Bizony! Kincseket. A fürdőben. Olyan hosszú nyelű gumis izét. Tisztára mint Hápi, csak nem hápog. És ha rágom, azt mondják fúúúúj, nem szabaaaaaaaaad. De tudom ám miért! Irigyek!!!

Mást is találtam. A kétlábú fekhelyét! Jó nagy és puha. Tele izgi cuccokkal, lehet őket pakolni. És megtaláltam a kétlábú kuckóját. Jó kincsei vannak, mondhatom. Rámoltam őket, de nem örült neki. Naná, az övé! Vagyis...izé...csak volt... A kukákat is szeretem. Meg a sok játékot a polcokon. Én leverem, a kétlábú rámol. Vicces, nem? Azt mondja nem vicces. És hogy a Másik nem csinál ilyet. Biztos, nem tudja, hogyan kell. Adnák csak ide nekem, megtanítanám, hogy kell ezt!

Július 12. szerda
Ma ketten voltak. Mármint a kétlábúak. És annyit jáccottunk! Deannyit! Huhuhúúúú! Jól lefárasztottam őket! Gyengék ezek. Hamar elfáradtak és aludni akartak. De én nem hagytam őket. Nem én! Azért sem mentem vissza a ketrecbe! Juszt sem! Halacskáért sem! Pedig nagyon akarták. Aztán mégis visszamentem. Mert én most jó vagyok!!! Igen! De tényleg! És jó volt bemenni, mert vendégem jött! Az a Másik! Kérdezte meddig maradok. Mondtam, hogy ha akarja, örökre. De nem akarta. Erre kicsit elszállt az agyam és ki akartam menni hozzá. Erre megijedt. Mondtam, hogy bocsi. De úgy tűnt, nem hallja. Aztán jött az egyik kétlábú és megzavart minket. Felkapcsolta a villanyt és a Másik elment. Még a nevét sem tudom :(

Július 13. csütörtök
Azt hiszem kedvelem. A kétlábút. Végülis jó fej. Jáccik velem és izgi a szobája. És finomakat ad enni. És mindig elköszön tőlem, ha elmegy. Simizi az orrom, meg a fülem tövét. Én meg megnyalom az ujját. Ettől nagyon boldog lesz.

Július 16. vasárnap
Megint jó napom van. Felmásztam magasra! Fel én!!! Izgi volt! Minden lepotyogott! Aztán találtam egy zacsit. Tele halacskával. Az ágyon, a táskában. Ezt megjegyzem. Ágy és táska. Azt mondták ajándék nekem. Ha ajándék, akkor jó! Szeretem az ajándékot! Minden nap kérek!!! Teásdobozt is találtam. Azt is eldugtam. De arra azt mondták nem ajándék. Csak hiszik! Már el is dugtam! Az az enyém! Ajándék nekem.

Július 17. hétfő
Ma is hegymászóztam. Muszáj, hogy kondiban maradjak! Megmásztam a ruhásládát! Jó volt. Aztán kaptam én is ruhát. Azt mondták hám. Volt már ilyenem. Hát nem rajongtam érte. A kétlábú meg kihasznált! Bizony! Amíg a hámot piszkáltam, összevissza tapizott, meg simizett. Mit képzel el??? Heee???? De nem haraptam meg. Mert én most jó vagyok. Jól tettem, mert leszedte rólam. És azt mondta dinka vagyok.

Stay tuned - folyt.köv.

 


vissza
[X]
Jelenleg nincs örökbefogadható vadászgörény.
[X]
Elveszett
Jelenleg nincs elveszett / talált görény.
[X]
Carmen
Szia Bodgyo! Nagyon sajnálom! Javulást kívánok a görikédnek! Én VETRI DMG-t adok a görimnek,az orvosi kezelés mellé, szegénykémnek daganata van a pici szájában.
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
Carmen
Szia Bodgyo! Calo-Pet pasztát adtál már neki? Nem tüzel a görid? Rendben vannak a fogai? Szerintem vidd el egy másik orvoshoz is. http://www.mvk.hu/index.php?m=118 Mielőbbi javulást kívánok a göridnek
bodgyo
Segítsetek! A kisgörim már hete nem eszik! Egy tojás sárga, paszta, ennyi. Voltunk dokinál, nem talál baját! Mit csináljak? Már teljesen kétségbe vagyok esve:\(