[Magyar]
[Angol]
Javasolt felbontás 1024x768 Hírek Fórum Fotóalbum Görények
Belépés: regisztráció
Facebook
[X]
Menü
[X]
[X]
Látogatók száma: 1903788
Belépett
[X]

Módszerek

Rokontenyésztés

Háziállatok, különösen ló, kutya, baromfi esetén gyakran alkalmazott tenyésztési módszer a rokontenyésztés. A rokontenyésztés egymással valamilyen rokonságban levő állatok párosítása. Mivel a fajtatenyésztés zárt állományban folyik, ezért a párosítandó egyedek előbb-utóbb valamilyen rokonságba kerülnek egymással.

A rokonpárosítások az egyes tulajdonságokat meghatározó allélek azonosságát (homozigótaságát) növeli, mind a jó, mind a rossz tulajdonságok esetén. Így rokontenyésztést csak akkor szabad folytatni, ha tudjuk, a párosítandó állatok az állomány átlagánál jobban mentesek a rendellenességektől, és így a jó tulajdonságok nagyobb eséllyel jönnek elő, mint a rosszak. Különösen figyelni kell a recesszív, és a küszöbtulajdonságok megjelenésére, és a beteg állatok és felmenőik tenyésztésből való azonnali kivonására. Genetikai rendellenességet hordozó egyedek rokontenyésztése nem javasolt, mivel a rokontenyésztés kihozhatja azt. Fontos kiemelni, hogy rokontenyésztéssel új gének nem hozhatók létre, csak az eddig rejtett jellegek jönnek elő. Így olyan tulajdonságok (pl. hupikék vadászgörény), melyek az eredeti állományban nincsenek jelen, nem tenyészthetők ki rokontenyésztéssel sem. A homozigótaság rögzülése a vitalitást meghatározó tulajdonságokra is negatív hatással van. Szoros rokontenyésztés esetén az állomány vitalitása csökken: alomszám csökken, terméketlenség nő, elpusztulnak a magzatok, stb. Az első jelekkel általában 6-20%-os beltenyésztettség esetén találkozhatunk, de a leromlás mértéke függ a kiinduló állománytól, és az alkalmazott rokontenyésztési módszertől is.

Rokontenyésztés esetén az utódok hasonlóságára törekszünk. Több nemzedéken keresztül folytatott rokontenyésztés esetén növekszik a homozigóta állapotban rögzült gének száma, így a hasonlóság mértéke fokozódik. Nagymértékű hasonlóság haszonállatok esetében ritka, kutya, macskatenyésztésben gyakoribb. Mivel a heterozigótaság a rokontenyésztésnél csökken, egyes gének elveszhetnek az állományból. A szelekció alkalmazása elkerülhetetlen. A közös ős alapos ismerete feltétlenül szükséges.

Fontos megemlíteni hogy akármennyire is beltenyésztett az adott egyed, ha egy nem-rokon egyeddel párosítjuk, az utódok nem lesznek beltenyésztettek, azaz egy generáció alatt helyreállítható a heterozigótaság.

Általában rendkívül szigorú szelekció mellett, nagyon enyhe rokontenyésztést alkalmazva érhetünk el sikereket, de csak akkor, ha a kiinduló állomány minőségében megfelelő, és a megfelelő módszereket alkalmazzuk. Vannak esetek, amikor a rokontenyésztésről le kell mondani. Nincs könnyű és gyors, mindig működő megoldás, az eredmény sok mindentől függ. A cél a fajtastandardnak megfelelő, egészséges, életerős, jó felépítésű, hosszú hasznos élettartamú állatok kitenyésztése kell legyen.

Senki ne kezdjen rokontenyésztésbe, ha nem tudja, hogy pontosan miért, és mit szeretne elérni, vagy nem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel. Ne használjuk azért, mert „divat”, vagy mert „így szokás”. Vannak előnyei, de igen sok buktatója is, melyet egy felkészületlen tenyésztő nem képes kezelni.

Teszt-párosítások

Mivel a genetikai vizsgálatok még elérhetetlenek bizonyos fajoknál, így a rokontenyésztést tesztpárosításokra is használják, leginkább recesszív, illetve küszöb jellegű tulajdonságok mutathatók ki a segítségével. A nagy értékű, általában hím utódot saját lányaival párosítják, és az unokákat vizsgálják. Ha kb. 50-80 egészséges unoka születik, és rendellenesség nem jelenik meg rajtuk, a hím nagy valószínűséggel mentes a rendellenességektől, de egyetlen beteg unoka megjelenése is valószínűsíti a hím hordozó voltát. A nagyszámú utódok miatt nőstények esetén a módszer nem alkalmazható. Létező genetikai tesztek esetén a genotípus meghatározása olcsóbb és gyorsabb megoldás lenne.

Nőstények hasonló vizsgálata általában nem megoldható. De ha a kivizsgált, egészséges hímet hordozó nősténnyel pároztatjuk is, az utódok vagy egészségesek, vagy hordozók lesznek, nem betegek (recesszív tulajdonság esetén). Az utódok közül tenyésztésbe vont egyedeket újra tesztelni szükséges. Vonaltenyésztésre egyszerre érdemes több hímet tesztelni, mivel elképzelhető, hogy közülük csak pár lesz mentes a genetikai rendellenességektől. Beltenyésztés elkerülésével végzett párosításoknál is alkalmazhatók az ilyen módon tesztelt hímek, de: a hím nem lehet rokonságban a nőivarú egyeddel, ugyanakkor kinézetre összeillők legyenek.

A várhatóan nagy számú, rendellenességekkel születő kölyök miatt a kisérletezgetés (különösen az olyan kedvencállatoknál, mint a vadászgörény) nem javasolt. Elsősorban haszonállatoknál használták, a génvizsgálati módszerek kifejlődése előtt.

Beltenyésztési együttható

Létezik egy módszer a beltenyésztettség mérésére:

Fx = (1/2)n1+n2+1*(1+Fa)

Ahol n1, n2 a két szülő távolsága a közös rokontól, Fa pedig a közös rokon beltenyésztettsége.

Mérsékelt (6,25%) a beltenyésztés, ha dédszülők dédunokákkal, vagy első fokú unokatestvérek párosodnak.

Szoros (12,5%) a beltenyésztés, ha nagyszülők unokákkal, vagy féltestvérek párosodnak.
Igen szoros (25%) a beltenyésztés, ha szülőket utódjaikkal, vagy édestestvérek párosodnak.

Az ötödik generációban található ősapa, vagy ősanya nem jelenthet 3,125%-nál magasabb beltenyésztettséget. A határérték, ami alatt már kevés a beltenyésztettség kockázata, 6,25%.

Beltenyésztés

A beltenyésztés a rokontenyésztés egy formája. Általában beltenyésztés alatt olyan állatok egymással való párosítását értjük, melyek az állomány átlagos rokoni kapcsolatánál közelebb állnak egymáshoz. Ez általában négy nemzedéken belüli közös rokonokat jelent, azaz a párosított állatok ősei között négy generációra visszamenőleg egy, vagy több közös ős található. A beltenyésztés általában nélkülözi a szigorú tervezettséget, rendszerességet, így veszélyes lehet az állományra.

Vonaltenyésztés

A vonaltenyésztés a rokontenyésztés egy gyakrabban ajánlott változata. Általában valamely, rendkívül kiemelkedő apaállatra alapozzák a vonaltenyésztést, a cél a közös génhányad 50% fölé emelése és szinten tartása. Általában a kiváló apaállatot keresztezik vissza a utódaikra. A beltenyésztés okozta leromlás egyetlen kikeresztezéssel megszüntethető. Figyelem, a módszer lényege a gondos és következetes szelekció. Csak olyan apaállat használható, aki egészséges, hibáktól mentes. A munkában részt vevő egyedek genetikai értékét, átörökítőképességét meg kell becsülni. Fontos az utódok kiértékelése, valamint az anyaállatok minősége is. A módszer bevezetés előtt rendkívül fontos az állat genetikai anyagának megismerése pl. tesztpárosítások alkalmazásával.

Keresztezés

Keresztezés során olyan állatokat párosítunk, melyek az átlagnál távolabbi rokonságban állnak egymással. Ezzel a megoldással várhatóan csökken a beltenyésztettségi leromlás, növekszik a gének változatossága, a heterozigozitás. Gyakori, hogy a jól működő (nem vadászgörényes) fajtatenyészetek független vonalakat tartanak fenn, melyek önmagukban rokontenyésztettek, de egymással kevésbé rokonok, így a vonalak egymás közötti párosításával a vitalitás növelhető.

Figyelem! Keresztezéssel nem csökkentjük egy recesszív örökletes rendellenesség előfordulásának arányát, csupán elfedjük a jelenlétét (a beteg állatok száma csökken, de a hordozók száma növekszik).

Rendellenességek felszámolásának módszerei

Különféle, állományban jelen levő rendellenességek általában megszüntethetők, illetve a mutációs ráta szintjére hozhatók. Mivel új rendellenességek a mutációnak köszönhetően folyamatosan alakulnak ki, ezért teljes mértékben soha nem szüntethetők meg, de kellő mértékben lecsökkenthetők, hogy megjelenésükkor azonnal fel lehessen lépni ellene.

A rendellenességek felszámolásának kulcsa a gondos tenyésztési terv, mely meghatározza a teendőket. A beteg egyedeket haszonállatok esetében levágni, házikedvencek esetében ivartalanítani szokás.

Domináns rendellenességek

A beteg állatokat ki kell zárni a tenyésztésből. Csak akkor szabad kivételt tenni, ha a rendellenesség jelentéktelen, és az egyed minden egyéb tekintetben kiváló. Továbbtenyésztés esetén az utódok 50%-a beteg lesz. A rendellenesség egy nemzedék alatt felszámolható, gyakran spontán pár nemzedék alatt megszűnik. A szűrést nehezítheti a változó kifejeződés. Az ilyen egyedek az utódaik alapján deríthetők fel. Az egyedet a betegség beazonosítás után nem szabad továbbtenyészteni. Gondot jelenthet, ha a betegséget csak jelentős számú párosítás és jelentős mennyiségű utód megjelenése után sikerül kideríteni. Ilyenkor a felelős gén már szétszóródhatott az állományban. Ilyenkor laboratóriumi / genetikai / molekuláris biológiai kimutatási módszer kidolgozása javasolt, és a szigorú szelekció elengedhetetlen.

Recesszív rendellenességek

A tenyésztői beavatkozás ebben az esetben bonyolultabb. Amíg a recesszív rendellenesség gyakori, a beteg egyedek kiszűrése jelentős mértékben csökkenti a rendellenesség előfordulását. Egy bizonyos szint után viszont a rendellenesség egy alacsony szinten állandósul, és a beteg egyedek további kivonásával az előfordulás nem csökken. Kis szerencsével egy idő után gyakorlatilag magától fog megszűnni. Az ellenőrzés különösen olyan tenyészhímeknél fontos, akik nagy számú egyedet hozhatnak létre. Ezzel a módszerrel tíz nemzedék alatt a 40%-os előfordulási gyakoriság 8%-ra csökkenthető. Ahhoz, hogy 13%-ról 1%-ra csökkenjen az előfordulási arány, száz nemzedék kell.

A felszámolás kulcsa a hordozó egyedek azonosítása és kiszűrése. Ez általában azt jelenti, hogy beteg egyed megjelenése esetén a szülei hordozók, azokat, és azok minden utódját is ki kell vonni a tenyésztésből. Könnyű a megoldás, ha valamilyen laboratóriumi teszt a hordozó egyedek kiszűrésére rendelkezésre áll. Fontos tudni, hogy ha az egyedek között csak 1% (minden századik) beteg, a becslések szerint további 18% a hordozók száma, ami igen magas érték.

A harmadik megoldás, ha csak egészséges (import, már kitenyésztett) állattal fedeztetünk. Ez esetben az utódok legfeljebb heterozigóták lehetnek, az előfordulási valószínűség nemzedékenként feleződik.

A súlyos rendellenességet hordozó egyedeket akkor sem szabad továbbtenyészteni, ha egyébként jó minőségűek, a rendellenesség nehéz azonosíthatósága miatt.

Poligénes genetikai tulajdonságok

Az öröklött rendellenességek igen jelentős része poligénes eredetű. Az ezektől való mentesítés az egyik legnehezebb tenyésztői feladat. Az egyetlen, igazán járható út a következetes szelekció. Egyetlen olyan állatot sem szabad tenyésztésben tartani, amely akár kis mértékben is mutatja az adott rendellenességet.

Különös figyelmet kell fordítani azokra a szülőállatokra, melyek utódjai között az adott rendellenesség jelentkezett, mivel valószínűleg több gén esetén van rendellenességet létrehozó allél mint az állomány más egyedeiben. Ahhoz, hogy a rendellenességtől megszabaduljunk, nem csak a beteg állatokat kell kivonni a tenyésztésből, de összes utódjukat és szüleiket is.

Gasparin Balázs, Kolmann Gabriella

[X]
Jelenleg nincs örökbefogadható vadászgörény.
[X]
Elveszett
Jelenleg nincs elveszett / talált görény.
[X]
Carmen
Szia Bodgyo! Nagyon sajnálom! Javulást kívánok a görikédnek! Én VETRI DMG-t adok a görimnek,az orvosi kezelés mellé, szegénykémnek daganata van a pici szájában.
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
Carmen
Szia Bodgyo! Calo-Pet pasztát adtál már neki? Nem tüzel a görid? Rendben vannak a fogai? Szerintem vidd el egy másik orvoshoz is. http://www.mvk.hu/index.php?m=118 Mielőbbi javulást kívánok a göridnek
bodgyo
Segítsetek! A kisgörim már hete nem eszik! Egy tojás sárga, paszta, ennyi. Voltunk dokinál, nem talál baját! Mit csináljak? Már teljesen kétségbe vagyok esve:\(