[Magyar]
[Angol]
Javasolt felbontás 1024x768 Hírek Fórum Fotóalbum Görények
Belépés: regisztráció
Facebook
[X]
Menü
[X]
[X]
Látogatók száma: 2127204
Belépett
[X]

A 2006-os év pályázatának jelöltjei és nyertesei

 Egy hónapon át vártuk a szavazatokat, melyek alapján "a 2006-os év örökbefogadott vadászgörénye" Nimród, "az év örökbefogadója" pedig gazdája, Szabados Sára lett!
A miskolciak nagyon nagy aktivitást mutattak szavazás terén, ami a nyertes páros történetét ismerve nem meglepő. Nimród egy vadasparkban élt, semmit nem lehetett tudni róla, csak sejteni, hogy nagy valószínűséggel nem szelíd és szocializált görény. Így fogadta örökbe Sára és szelidítette meg szép lassan, türelemmel. Az örökbefogadás azonban más szempontból is sikeresnek bizonyult. Sára bekapcsolódott a Miskolci Vadászgörény Klub mentés-örökbeadás csapatának munkájába, 2007-től pedig ő irányítja a miskolci görénymentést! Gratulálunk!

Ahogy ígértük, márc. 2-i Klubnapunkon a szavazók között sorsoltunk: alvózsákot nyert V. Ákos Budapestről és Sz. Károly Szegedről, textil búvócsövet nyert Sz. Péter Mályiról, felhúzhatós hörcsögöt nyert Gy. István Debrecenből.
Nyereményüket postán juttatjuk el! Köszönjük a szavazatokat!

A 2006-ös év örökbefogadott görénye - jelöltek:

Nimród

Csibész

Csillagszemű Ronin

Nórika/Lilly

Marci

Ria

Babszem Jankó/Kópé

Picúr/Prézli

Lali

Hermione

Lilith

Nanu

Bandi

Misi/Walter

Mosi

Kyra

Füles

Mia/Stella

LuLu

Bigi

Csipesz

Nikita

Berta

Bella

A 2006-ös év örökbefogadója - jelöltek

Sz. Sára, Miskolc: Nimród-gazdi

 Sára és párja két görénylányuk mellé szeretett volna egy harmadik görényt, egy hímet. Nézegették a göriket, majd rátaláltak Nimródra, akinek a természetéről nem lehetett sokat tudni. Mivel Nimród egy vadasparkban élt, nem tudtuk kipróbálni milyen típusú görény, hogy viselkedik görénytársaságban és hogy a parkban mennyire szokott el az emberek társaságától. Sárának volt ugyan tapasztalata harapós görénnyel, ám Nimród örökbefogadása így is 100 %-ig zsákbamacska volt. Sára tudta ezt, éppen ezért nem is döntött elhamarkodottan: sokáig nézegette Nimród képét, gondolkodott, kikérte a véleményünket, majd döntött: lesz, ami lesz, megpróbálja. Hazavitte Nimródot! Megfogadta tanácsainkat, kitartóan, türelemmel foglalkozott Nimróddal, akiről kiderült, hogy szerencsére nem olyan vadkan, amilyen lehetett volna előélete következtében. Idővel szelíd, jólnevelt görény lett és Sára két görilányával is összebarátkozott!


R. Kálmán, Kaposvár: Csibész-gazdi

 Kálmán és barátnője 2005 őszén kerestek meg minket, hogy szeretnének tőlünk egy görényt örökbe fogadni. Mivel Pesttől 200 km-re élnek és nem járnak errefelé, hátrányban voltak, ám hamarosan kiderült ez a probléma áthidalható, egyik klubtagunkkal tudnak Kaposváron találkozni, így az örökbefogadáshoz szükséges személyes találkozón át tudnak esni. Mindketten nagyon szimpatikusak voltak, és abban maradtunk, hogy beszerzik a görénytartáshoz szükséges dolgokat, figyelik honlapunkat és ha meglátják álmaik görényét, azonnal szólnak és eljönnek érte. Nem kellett sokáig várni, megérkezett Klubunkhoz a hófehér hurrikán, Csibész, aki valóban csibész egy görény volt! Kálmán eljött érte, és ezzel Csibészből kaposvári görény lett!

T. Hilda, Budapest: Csillagszemű Ronin-gazdi

 Hilda felnőtt görit szeretett volna örökbe fogadni tőlünk, ki is nézett magának egy vadas kislányt. A találkozás során abszolúte alkalmas gazdianyagnak bizonyult, ám arról a vadas kislányról lemaradt, mert egy korábbi látogatónk jelezte, hogy szeretné őt. Akkor épp nem volt másik vadas lányunk, így egy hirdetésben talált rá első görényére, Makira. Minden kezdet nehéz, de Hilda jól vette az akadályokat, túlélt egy skalpolást :) vagyis azt, hogy Maki fejen harapta (igen kérem ilyet is tud egy görény!) és nem tett le azon szándékáról, hogy ő örökbe fogad egy görényt! Különben is, párosan szép az élet, Makinak társ kell, és mivel Hilda is a párjával él, kell még egy görény, hogy mindenkinek jusson egy!!! :)) Amikor megtudta, hogy érkezik egy gazdira váró vadas fiúcska (ez volt Ronin), rögtön jelezte örökbefogadási szándékát. Ronin így nagyon gyorsan, pár nap alatt gazdihoz kerülhetett. A két görény külön ketrecben kezdte közös életét, Hildáék megfogadták a tanácsainkat és a két görény hamarosan összeszokott. Makiból hamarosan Manci lett, Ronin pedig megkapta a "Csillagszemű" jelzőt, a szemei körül levő minta miatt. :)

Debby J., Budapest: Nórika/Lilly-gazdi

 Debby német állatorvostan hallgató Budapesten, a Szent István Egyetemen. Amikor megismerkedtünk, már volt egy görénye, az ivartalan Syd. Mellé, neki szeretett volna játszópajtást, hogy Syd akkor se unatkozzon, amikor ő az egyetemen van. Ellátogatott hát hozzánk, hogy megnézzük mit szól Syd a kiszemelt pajtáshoz, Nórikához. Syd kölyökkora óta nem találkozott fajtársakkal, Nórika sem volt görényekhez szokva, így erősen kérdéses volt, hogy mit szólnak egymáshoz. Nos, az első találkozó Nórika fölényes győzelmével végződött. Syd gyávának bizonyult, és bár Nórika is félt egy kicsit, a hazai pálya, meg a női gének, hogy övé legyen az utolsó szó, mégiscsak adtak némi tartást és megfutamította Sydet! :)) Nem volt azonban durva verekedés, visítás, menekülés, ezért arra jutottunk, hogy Nóri próbaidőre megy Debbyhez. A két göri külön ketrecben kezdett új életet. Debby megfogadta az összeszoktatásra vonatkozó tanácsainkat, Syd pedig lassan megtanult bízni a "kis fehér bikában" (Nóri izgatott lelkiállapotban úgy kapar a lábaival, mint egy minibika.) Mire véget ért a szorgalmi időszak az egyetemen és haza kellett menni Németországba, a két görény szépen összebarátkozott és össze is költözött. Azóta is nagyon jó barátok, Syd pedig még a "szurikátázást" is eltanulta Nórikától. (Nórika ha valami érdekeset lát, hall, akkor két lábra emelkedik, mint a szurikáták).


Kovi, Budapest: Marci-gazdi

 Kovinak és barátnőjének már volt egy görénye Muki. Több, mint egy éve fontolgatták az örökbefogadást, amikor meglátták Marcit a honlapon. Marci "problémás" görényként érkezett hozzánk, bizalmatlan volt és nagyokat harapott. Noha ideiglenes befogadó gazdink kitűnő munkát végzett (ezúton is köszönjük Ati!), egy hónap múltán sem volt az a kezes bárány, akit bárkinek oda mertünk adni. Eléggé szkeptikusak voltunk tehát, amikor Kovi jelentkezett, pláne, hogy egy érdeklődőt Marci viselkedése (harapása) már megfutamított. A találkozó azonban bíztató volt, a két görény viselkedése alapján úgy ítéltük meg, hogy összeszoktathatók egymással, de a legjobb az volt, hogy Kovi nem félt Marcitól és Marci is szimpatizált vele. Szerelem volt ez első látásra! :)) Marci hamarosan hozzájuk költözött és hatalmas rajongással tekintett a Gazdira, aki szeretette és dédelgette őt! Gazdiasszonnyal nem ment olyan zökkenőmentesen a barátkozás, ráadásul Muki féltékenysége is nehezítette a gazdik dolgát, ám idővel mégiscsak normalizálódott a helyzet. Időközben Gazdi elköltözött és kis időre elhagyta Marcit, ám ma már megint együtt vannak és reméljük, hogy maradnak is sokáig!


Bencze Krisztián, Budapest: Ria-gazdi

 Bence Krisztián neve sokaknak ismerősen csenghet. Leli-gazdiként Ő lett a 2005-ös év örökbefogadó gazdija osztozva a címen Blanche-gazdival, Nattefrosttal (holtverseny alakult ki a szavazatok száma alapján).

Leli 2006 nyarán betegség következtében, szakszerű orvosi ellátás ellenére, örökre elment tőlünk. A hír mindenkit lesújtott, Leli pajtása, Fenris görény pedig depresszióba esett. Hamarosan megakadt Krisztián szeme egyik gazdira váró görinken, Rián és a 2006-os évben is örökbefogadónk lett.

"Durván másfél éve vannak görényeim, Fenrissel kezdtem, aki tulajdonképp kicsit későn, olyan 4 hónaposan került hozzám, s a kezdeti nehézségek után nagyon kedves, intelligens és tolvaj görény lett. S hogy ne unatkozzon sokat egyedül jött mellé Leli, akivel több hetes harc után végül elválaszthatatlanok lettek egészen addig a tragikus napig. :( De akkor már Fenris apuka volt, s pont előtte hoztuk el a kis trónörököst. Látván Fenris elég súlyosnak tűnő depresszióját, úgy határoztunk, hogy fogadunk örökbe egy kicsit felnőttebb játszótársat, mert bár apja-fia közt nem volt sok korkülönbség, de azért mégis látszott, hogy a kicsit még más érdekli. Így került a képbe Ria, akivel szinte mind a ketten első ízben játékosan pattogtak, s azóta se volt semmi véres küzdelem, semmi marakodás. (Leszámítva Marci nagy harci kedvét a saját utódok nemzéséhez :)).


T. Gergely és kedvese, Szilvi, Budapest: Babszem Jankó/Kópé és Picúr/Prézli -gazdik

 Gergővel és Szilvivel egyik rendezvényünkön ismerkedtünk meg, ahová azért jöttek, hogy a görény-gazdiságra készüljenek. Egy vadas kisfiút szerettek volna és akkoriban még nem az örökbefogadásban gondolkodtak, mert mindenképpen kicsit szerettek volna. Augusztusra úgy érezték felkészültek a görényke fogadására, ezért megkértek minket, segítsünk kölyköt találni. Adtunk címeket és tanácsokat, ám amikor megtudták, hogy van egy gazdira váró vadas kisfiúnk (Babszem Jankó) mégis inkább őt szerették volna látni először. A találkozás eredménye kitalálható: ki ne szeretett volna bele a "Kis Etiópba", persze, hogy őt szerették volna! Babszem Jankó és Gergőék sorsa ezzel megpecsételődött. Megbeszéltük mikor megyünk Babóval családlátogatásra, ám Picúr és a lelkiismeretünk közbeszólt. Picúr egy másik görény mellől került Klubunkhoz, a gazdája lemondott róla. Picúrnak testi-lelki szüksége volt egy társra, és míg az új Gazdira várt, szoros barátságot kötött Babszem Jankóval. Közeledett az elválás pillanata, mi pedig elkezdtünk aggódni: mi lesz Picúrral, ha elkerül mellőle Babó??? Feltettük a nagy kérdést Gergőnek: ha nem zárkóznak el a második görény gondolatától, mi lenne, ha Picúr is menne Babóval? (Általában nem javasoljuk, hogy valaki rögtön két görénnyel kezdje a gazdiságot, ám két jó magaviseletű és összeszokott görényről volt, akiknek az érdeke is azt kívánta, hogy együtt maradjanak). Nagy megkönnyebbülésünkre nem mondtak nem-et, Babó és Picúr együtt kezdtek új életet Gazdiknál!

Cs. Andrea, Páty: Lali-gazdi

 Andi Pátyon, egy ismerősnél látott görényeket, ott szeretett beléjük és ott kapott kedvet az örökbefogadásra, lévén az ismerős görisnek is örökbefogadott görényei voltak. Egy szombati napon Andi eljött hozzánk Budapestre görinéző körútra. Megnézte Bandit, akiről lemaradt, mert Bandi épp elment próbaidőre egy másik görény mellé. Megnézte Kyrát, tetszett is neki nagyon, de Kyrának olyan gazdit szerettünk volna, akinek van már egy görénye. Megnézte Lalit és három a magyar igazság vagy inkább, ahogy az angolok mondják "harmadszorra szerencsés" rátalált Lalira! A vonzalom kölcsönös volt, Lali rövid ismerkedés után bele is költözött Andi ölébe. (A kép ekkor, az első találkozásnál készült.) Pár nap múlva sor került a családlátogatásra, mely látogatás örökre emlékezetes marad számunkra. Nem jártunk ugyanis még olyan helyen, ahol leendő örökbefogadóink úgy vezetik körbe a görényt (nem minket, a görényt!!!) a házban, mint ahogy ők Lalit. :)) A hálószobák sem maradtak ki a bemutatásból, elvégre a görény családtag lesz, nem zárjuk ki onnan sem! Andi édesanyja pedig biztosított róla, hogy inkább elpakol pár dolgot a spájzban de Lalinak szabad bejárása lesz oda is! Lalinkból tehát nagyon nagyon Szerencsés Lali lett, akit azóta is kényeztetnek rendesen. Kapott egy görénypajtást is, egy görilány személyében. Kezdetben kissé féltékeny volt rá, azt is megmutatta hogy tud sikongatni, ám mára minden rendben kettejük között!

W. Bogi, Budapest: Hermione-gazdi

 Bogi korábban már volt görigazdi, ám akkor kellő ismeretek híján kudarcot vallott a görineveléssel és ez igencsak elvette a kedvét a folytatástól. Az hogy megint görigazdi lett, egy véletlennek volt köszönhető. Épp a Klub egyik telefonügyeletesénél, Anninál járt vendégségben, amikor befutott egy hívás, hogy találtak egy görényt, fogadjuk be. Nyár lévén telt házzal üzemelt "menhelyünk" így különösen jól jött Bogi felajánlása, hogy befogadó gazdi lesz. Aztán, ahogy az igen gyakran megtörténik, a befogadó gazdi beleszeretett a befogadott állatkába és végül örökbe fogadta. Nemsokára jött a második görény, egy kölyök hím személyében, mert társasan szép az élet, egy görénynél, jobb a kettő! :))


Dr. C. Róbert: Lilith-gazdi

 Amióta csak ismerjük Őt, azóta szeretett volna Klubunktól örökbe fogadni egy görényt. Sem az állattartásban sem a görénytartásban nem volt már kezdő, így csak idő kérdése volt, hogy mikor akad számára egy alkalmas görénykénk, és mikor tudunk találkozni örökbefogadás ügyben. Hónapok teltek el, mire Lilith csoki maszkocskája feltűnt honlapunkon a gazdira váró görények között. Robi azonnal beleszeretett a sötétvadas és temperamentumos görénylánykába, őt választotta. Lilith az örökbefogadással elszakadt testvéreitől, ám ezután sem lett egyke, két másik görény mellé került, akikkel gond nélkül összebarátkozott. Kedvességével, izgága kis természetével pedig ha lehet, akkor még jobban meghódította a Gazdit!

S. Bettina, Budapest: Nanu-gazdi

 Bettina még kiskorú, ezért a szülei vették fel velünk a kapcsolatot és ők kísérték el valahányszor találkozóra jött hozzánk. Nehézkesen indult az örökbefogadás, vagy lemaradtak a kinézett göriről, vagy elkerültük egymást a megbeszélt találkozókon. (Akár azt is hihették, hogy nem akarunk görényt adni nekik.) Aztán végre összejött a találkozó, meglátogatták Nanut és döntöttek: őt szeretnék! Ekkor már megvolt minden görényes felszerelésük, hatalmas ketrec várta Nanut, ám kisgazdi elment táborozni, így pár hetet várni kellett az örökbefogadással. Ilyenkor szoktak eltűnni az érdeklődők és soha vissza nem jelezni, hogy "elnézést mégsem szeretném azt a görényt" Izgultunk hát rendesen, hogy visszajönnek-e. Bettináék szerencsére nem tűntek el! Nyaralás után is akarták Nanut, sőt alig várták, hogy hozzájuk költözhessen. Kívánságuk teljesült, Bettinából görény-gazdi lett. Nanu sikeresen beilleszkedett a család életébe, vagyis inkább Bettina családja alkalmazkodott azokhoz a tényekhez, amik elé Nanu állította őket. (Pl. nem lehet elölhagyni a cerbona szeleteket, a bejárati ajtó mögé igenis nagyon kell egy almostál!) Az egykori vékony és kopasz görénykéből azóta nagyon helyes görényforma és gyönyörű sűrű bundás görény lett.

 

Ferenczi Zoltán, Dunakeszi: Bandi-gazdi

A Ferenczi név ismerősen csenghet azoknak, akik emlékeznek tavalyi pályázatunkra. Akkor a Ferenczi család (apa, anya, három gyerek) szerepelt a jelöltek között, mint Béci és Barbi gazdijai. Most a nagypapának, Zoltánnak is lehet drukkolni!

Zoltán mindig is állatszerető ember volt, de görikkel sokáig nem volt tapasztalata. A "szerelem" akkor kezdődött, amikor felnőtt fia és családja görény- gazdik lettek (Szerencsés Béci és Barbi). Mikor vendégségbe ment hozzájuk, nagyokat játszott velük és egyre jobban megszerette őket. Aztán amikor fiáék egy nyaralás miatt nem vihették magukkal a görényeket, ő vigyázott rájuk. Itt dőlt el, hogy neki is kell egy göri! 2006 őszén fia és menye jelentkeztek ideiglenes befogadó gazdiknak. Egy összetört lelkű Bandi érkezett hozzájuk, aki a rongyaira pisilt (örökbefogadói lemondtak róla, mert büdösnek találták). Szerencsére nem kellett sokáig gazdit keresni neki, mert Zoltán rögtön megszerette és már vitte is új otthonába! Gondos gazdi vált belőle, aki imádja Bandit és ez mára már kölcsönös. A bepisilés problémája is megszűnt, mióta szabadon közlekedhet az egész lakásban és együtt alszik az imádott Gazdival. :))


Ferenczi Judit, Göd: Misi/Walter-gazdi

 Judit az előbb említett Ferenczi Család női feje :)) 2006 őszén fogadták örökbe Bécit és Barbit, de ők inkább a férjéé és a gyermekeié voltak. Egyik nap Judit úgy döntött szeretne egy nyugis, bújós görit, aki csak az övé. (Béci-Barbi felnőttkorukra is megőrizték kelekótya, pörgős természetüket, egyik sem bír sokáig egy helyben megmaradni.) Megkereste Klubunkat, hogy volna-e egy ilyen állatkánk, mindegy hogy milyen színű, milyen nemű, csak nyugodt legyen! Megszerveztük az ilyenkor szokásos görinéző körutat, ám rögtön az első állomásnál le is ragadtunk. Judit első látásra beleszeretett Misikébe, így bővült a család még egy görénnyel! Miskéből azóta Walter lett, vízimádatának köszönhetően. "Mert Water-nek (víz angolul) mégsem hívhatjuk!" Előbb Bécivel, majd Barbival is összehaverkodott, és ma már mindhárman együtt gondoskodnak arról, hogy ha Judit véletlenül unatkozna a három gyerek mellett, akkor se legyen erre lehetősége. :))

I. Györgyi, Budapest: Mosi-gazdi

 Györgyi nagyon furcsa kéréssel kezdte a bemutatkozást a mentés-örökbefogadásos telefon számunkon: szeretne a lehető leggyorsabban örökbe fogadni egy görényt! Két görénye volt ugyanis, és az egyik pár napja meghalt daganatban. Ő is és a görénypajtás is szomorkodnak, ezért kéne minél előbb egy másik görény és ha lehet, másnap már jönne is hozzánk görinézőbe! Magunk sem tudtuk, hogy meg tudjuk-e valósítani ezt a kívánságot, és persze az is kérdéses volt, hogy a pajtás nélkül maradt görényke mit szól majd ehhez. Az első meglátogatott gazdira váró görény, egy ivartalanított görilány, nem nyerte el tetszését. Következő jelöltünk egy ivaros 1 éves hím, Mosi viszont igen! A két görény szinte azonnal barátságot kötött, nem volt hierarchia harc közöttük, nagyon örültünk. Következő nap Mosi már Györgyihez költözött és a két görény ott folytatta a játékot, ahol előző nap abbahagyta. Mosi pár nap múlva átesett az ivartalanításon, ezzel véget vetettünk még annak a pici kis érdeklődésének is, amit pajtása nyaka iránt tanúsított...

K. Viki, Budapest: Kyra-gazdi

 Viki 2006 telén látogatott el hozzánk Csibész-nézőbe. Nagyon tetszett neki a kelekótya Csibész, ám akkor még nem lett belőle örökbefogadó, "csak" klubtag. Görényével, Merkával rendszeresen járt rendezvényeinkre, segített nekünk. Hamarosan lett még egy görénye, Gréta. Elkezdte összeszoktatni őket, ami nem bizonyult egyszerű dolognak, majd sajnos Gréta elment a Szivárvány hídhoz, Merka és Viki egyedül maradtak. Szeptember 30-án következett be a fordulópont életükben: Merka és a gazdira váró Kyra egy rendezvényünkön találkoztak. A két lány nagyon jól kijött egymással, osztoztak egy alvózsákon, a gazdik pedig hitetlenkedve örültek az egymásra találásnak.

G. Berni, Budapest: Füles-gazdi

 Berninek volt már egy fiatal lánygörije, mellé szeretett volna játszótársnak egy hímgörcit. Füleskén akadt meg a szeme, felvette velünk a kapcsolatot, majd eljöttek hozzánk görénynézőbe. Fülesünk rögtön elnyerte Berni és párja tetszését. Görényük már nem rajongott annyira érte és Füles sem repesett a boldogságtól, amikor meglátott egy idegen görényt a saját területén. Nem voltak azonban annyira ellenségesek, úgy ítéltük meg, hogy össze fognak szokni, és így is történt! Külön ketrecben kezdték közös életüket, volt féltékenység meg minden, ám lassan rájöttek, hogy mégiscsak jobb a barátság!

V. Krisztina, Budapest: Mia-gazdi

 "23 éves Budapesti lány vagyok, pici korom óta rajongok az állatokért. Régebben papagájom és rengeteg halam volt otthon. Ezután jött a hörcsögös-degus-tengerimalackás időszakom, aztán 14 éves korom körül eldöntöttem, hogy nekem márpedig görényem lesz. Vagy csincsillám, mert milyen jó fej állat az, amelyik helyből 60 cm magasra tud ugrani. :D Anyuék persze hallani se akartak egyikről sem, mert hogy a görény büdös, és gondoljak bele, hogy az állatkerti csincsilla-házban is milyen büdös van. A csincsilláról letettem, de a görit nem adtam fel. Aztán eltelt 7 év, megtaláltam életem párját, és a közös albérletbe kellett valamilyen állat. Görény nem, mert büdös! - mondta a párom. Hát, akkor maradt a csincsilla. Találtunk is egy hirdetést, el is hoztunk 2 csincsillát egy vidéki hölgytől. Aztán egy este a párom azzal állított haza, hogy képzeljem el, egy görivel utazott hazafelé a buszon, aki egy lány kabárjából kukucskált kifelé, és megsimogatta, és milyen aranyos, és talán mégis lehetne egy görink :) Hatalmas kutatásokba ástam magam, minden nap végigolvastam az összes hirdetés-oldal kisállat rovatát, és egyszercsak egy honlapon megtaláltam Mogyorót, aki akkor 1 éves volt, hatalmas hím, és örökbefogadásra várt. Írtam egy mailt a gazdinak, és lefoglalam és meglátogattuk. Aztán hazahoztuk kb 1 hónappal az első találkozás után. Eközben Mogyi ivartalanítva lett, megkapta az első oltását. Őmellé kerestük Miát, hogy ne legyen egyedül."


P. Edina, Budapest: LuLu-gazdi

 Edina nagyon szerette volna örökbe fogadni LuLut, mert "pont olyan kerge és antiszoc., mint az első görényem, Pipi!" Akkoriban azonban még a szüleinél lakott, akik hallani sem akartak még egy görényről, annak ellenére, hogy Edina felnőtt dolgozó nő, és minden szempontból gondját tudta viselni két görénynek. Így csak pótmami, vagyis ideiglenes befogadó gazdi lett belőle, hogy segítsen a Klubnak. Két hétről volt szó, aztán három majd négy lett belőle. Végül Edina nagy lépésre szánta el magát: elköltözött otthonról, így maradhatott nála LuLu. Az örökbefogadásig hátravolt még két akadály: LuLu bizalmának elnyerése és összeszoktatása a másik görénnyel, Pipivel. Telt múlt az idő, olyan érdeklődőnk, akinek oda is mertük volna adni LuLut nem volt. (Amit Edina annyira nem is bánt.) Aztán telt-múlt az idő és szép lassan Edina visszaadta LuLunak az emberek iránti bizalmát, és arról is meggyőzte, hogy nem kell senkivel sem rondán viselkedni. A barátság Pipivel azonban sehogy sem ment. Az összes összeszoktatási praktika ellenére továbbra is mindegyik utálta a másikat és az összes többi létező görényt. Kipróbáltuk LuLut másik görényekkel, és bizonyossá vált, hogy LuLu nagyon szereti a többi görényt...lenyelni keresztbe. Olyan durván megy utánuk, és annyira bepöccen, ha nem adjuk oda neki a másik görényt, hogy elfeledkezik mindenféle jómodorról, és megtámadja a másik görényt tartó, védelmező gazdik lábát. LuLu görikkel szemben valószínűleg mindig ilyen is marad. Ennek ellenére azonban Edina mégis arra a lépésre határozta el magát, hogy legyen bár két egymással nem kompatibilis görénye, mégis örökbe fogadja Lucky Luke-ot.


Kalóz Enikő, Budapest: Bigi-gazdi

"20 éves vagyok , Pest szélén lakom, a kertvárosban. Együtt élek a szüleimmel és a tesómmal, akik szintén göri imádók. Görivel elösször olyan 10 éves koromban találkoztam, egy osztálytársnőmnek volt egy nagy fiú görkéje, úgy hívták Nyurga. Visszaemlékezve egy ici-pici ketrecben lakott, de ha a gazdi otthon volt az egész lakás az övé volt. Valahogy nem is volt tipikus göri. Hihetetlenül kezes volt, akárhogy nyúzta a lány, sosem harapta meg. Ekkor szerettem bele a görényekbe. Aztán egy napon Nyurga beteg lett, a doki rossz szurit adott neki és elpusztult.
Innentől kezdve folyton nyaggattam anyuékat, hogy szeretnék egy vadászgörényt, és lécci lécci és naaaa. De nem kaptam, mert ugye jöttek a szokásos kifogások. Valahol nem is bánom hogy nem kaptam görit kicsinek. Nem tudtam volna igazán értékelni ezeket a csodálatos állatokat.
Telt múlt az idő, lelkesedésem mit sem lanyhult, de beletörődtem, hogy görim majd csak akkor lesz ha elköltözöm itthonról. Történt 2006 nyarán, hogy épp mentem a barátomhoz kocsival, mikor belémjöttek és rendesen összetörték a kocsimat. Az én kicsi kocsimat... 3 napig sírtam és nem győztem bocsánatot kérni anyuéktól, hiszen nekem nem volt pénzem megcsináltatni. Egy nap, anyuék jöttek haza munkából, feljött anyu a szobámba és a kezembe nyomott valamit. Ránéztem, kikerekedett a szemem:
-"Mi ez?" kérdeztem
-"Na mi az?" anyu, kaján vigyorral.
Lenéztem és egy csöpp görényke ült a kezemben, aki majd meg halt olyan melege volt és nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Az én reakcióm az volt, hogy nem tudtam megszólalni és körbeszaladtam a lakáson megmutogatva mindenkinek. Így lett családtag kicsi Hancúrom. Nevét a bukfencekről és a szaltókról kapta amiket mai napig is produkál. Másnap kapott egy nagy ketrecet, és beköltöztettük. Én mint friss görigazdi neki ültem, hogy utána nézzek, hogy mit hogyan kell ezzel a kis jószággal csinálni. Furcsajelenség volt, mert az olvasottokhoz képest nagyon is nyugodt kicsi görény volt,nem harapott és irtó kedves volt. Így kell ám meggyőzniaz új gazdit, gondoltam. Igy találtam rá az MVK-ra. Sokat segítettek abban, hogy belejöjjek mit, hogyan is kell csinálnom. Majd mikor már tag is voltam, eljártam sétákra és azon tűnődtem, hogy jó volna Hancinak egy barát, mert sokat van egyedül. Én iskolában, anyuék dolgoznak, nagypapám is imádja őket, de vele még mai napig sem barátkozott meg igazán. Szóval eldöntöttem: kell nekem még egy göri, méghozzá egy kislány. Mivel nem akartam kicsit, hiszem annyi gazditlan göri van, úgy döntöttem örökbe fogadok egyet. Egy séta után fel is mentem Beáékhoz,de akkor még nem tudtam összeismertetni a göriket, mert épp náthásak voltak, és nehogy Hanci elkapja, inkább nem engedtük össze őket. Legközelebbi alkalommal volt ott pár göri, vendég-göri, felvigyázott göri, szóval elkezdődött az összeismertetés. Annyi tervem volt, hogy vadas kislányt, lehetőleg sötétebb színűt szeretnék, de természetesen döntsön Hancúr. Mivel az én nagy fiam nem egy harcolós tipus, inkább távolról szemlélődik, az összes lány jól megverte... Végül Bigike maradt. Bea félt a szokásos harapásoktól, de sem Hancit, sem engem nem bántott, legnagyobb meglepetésükre. Eldöntöttem,Bigike lesz az új görim. Aznap nem tudtam érte menni,rákövetkező héten érte mentünk, és egy kölcsönketreccel, és nagy reményekkel értem haza. Bigi mintha mindig is otthon lett volna, azonnal megbarátkozott mindenkivel a családban.
 Így lett Bigike új családtag. Nagy a szerelem a kis hercegnőmmel. Imádjuk egymást. Puszilkodós kis tündér lett. Ha szurit is kap,és fáj neki, akkor is jól megnyalogat bosszúból. Rendszeresen rágicsál, bolhászik, imádom. Séta helyett imád a kapucnimban ülni. Nem lehet nem szeretni ezt a kis tündért. Így lettem kettős boldog göri-anyuka. És remélem nagyon-nagyon sokáig velem lesznek ezek a kis állatkák."

R. Eszter, Gyöngyös - Csipesz gazdi

 Eszter azért lett már rögvest az első beszélgetésünk alkalmával nagyon szimpatikus, mert kifejezetten albínó görénykét szeretett volna örökbe fogadni, ezzel belopta magát a szívünkbe! (Tapasztalataink szerint az albik nem túl népszerűek :( ) Nem volt mellékes az sem, hogy az egész család örömmel várta az új jövevényt. Az első találkozásnál Csipesz persze jól bemutatkozott! Megmutatta honnan kapta a nevét. :) Ez azonban nem tántoríthatta el Esztert, aki első látásra beleszeretett a kis jegesmackóba. Csipi szemtelensége és makacssága ellenére - a család kutyáját is terror alatt tartja - úgy tűnik újdonsült gazdija szépen elboldogul vele. Ő lett az egész família kedvence a kutyus nem kis bosszúságára! :)

Csonka Anita, Pécs: Nikita-gazdi

 Anita kb. 1 éve keresett meg minket levélben hogy szeretne tőlünk örökbe fogadni egy görényt, Muki mellé. Ahogy illik ilyenkor, mi is postai levélben válaszoltunk neki, ám a levél "címzett ismeretlen" kommenttel visszajött. Közben megtaláltuk egymást e-mailben, tisztáztuk, hogy jó a cím, megint postára adtuk a levelet, ám az megint csak visszajött. Elszontyolodtunk és feladtuk, Anita sem keresett minket. Egészen tavaly nyárig, amikor is párjával, Muki görényükkel és pécsi barátaival eljött Vajtára, hogy együtt táborozzunk. Ősszel megalakult a Klub pécsi regionális csapata, amiben Anitának is nagy része volt. Mivel Pécsen nem volt gazdira váró göri, de a pécsi lányok égtek a vágytól, hogy segítsenek, három lányzót, Bertát, Bellát és Nikitát a gondjaikra bíztunk. Némi variálás után mindhárom görilány Anitánál kötött ki, aki innentől kezdve, ha akart sem tudott unatkozni! Berta és Bella mindig együtt bandázott, Nikitával nem sokat foglakoztak és ő egyébként is inkább ragaszkodott az emberekhez, hát jó alaposan el is bűvölte Anitát és a párját. Innentől kitalálható a történet vége: az ideiglenes befogadó gazdiból örökbefogadó gazdi lett! ("Hát hiába, ha egy göri édi, akkor édi!")


K. Dóra, Zámoly: Berta-gazdi

 Dórának négy éve már volt egy vadóc hím görije, akitől az anyukája sajnos nagyon félt. A göri ezt megérezvén rendszeresen terrorizálta is őt. Mivel nem tudták megoldani a helyzetet, elajándékozták a görit. (A fiúcska azóta is jól van, az új gazdinak sikerült megnevelnie.) Az örökbefogadás iránt régóta érdeklődtek és végül Bertában találták meg az ideális új családtagot. Ezúttal már jobban felkészültek, és persze sok hasznos tanáccsal is elláttuk őket. Berta hamar beilleszkedett, és azóta is élvezi, hogy őt kényezteti az egész család.

B. Bence és kedvese Veronika, Budapest: Bella-gazdik

 Bence és Veronika mindketten nagy állatbarátok. Bencének kicsi kora óta több kutyája is volt, egyiket az utcáról mentették meg. Természetes volt tehát, hogy amikor beleszerettek a görikbe, felmerült az örökbefogadás gondolata. Bellára esett a választásuk, és több telefonbeszélgetés után Budapestről leutaztak érte Pécsre. Bella egy jól irányzott harapással indított Veronikánál, de ez szerencsére nem vette el a kedvüket, továbbra is szerették volna őt. Mint utólag kiderült, Bellának csak addig volt nagy mellénye, amíg a testvérével, Bertával élt együtt. Miután örökbe fogadták és egyedüli görény lett belőle sokat változott. Még mindig nem az a kimondott öleb, idegenekkel szemben szereti megmutatni, hogy ki a görény a háznál, de a megfelelő foglalkozásnak köszönhetően sokkal sokkal jobb magaviseletű görénylány lett belőle és remélhetőleg idővel még jobb lesz!

[X]
Jelenleg nincs örökbefogadható vadászgörény.
[X]
Elveszett
Jelenleg nincs elveszett / talált görény.
[X]
Carmen
Szia Bodgyo! Nagyon sajnálom! Javulást kívánok a görikédnek! Én VETRI DMG-t adok a görimnek,az orvosi kezelés mellé, szegénykémnek daganata van a pici szájában.
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
Carmen
Szia Bodgyo! Calo-Pet pasztát adtál már neki? Nem tüzel a görid? Rendben vannak a fogai? Szerintem vidd el egy másik orvoshoz is. http://www.mvk.hu/index.php?m=118 Mielőbbi javulást kívánok a göridnek
bodgyo
Segítsetek! A kisgörim már hete nem eszik! Egy tojás sárga, paszta, ennyi. Voltunk dokinál, nem talál baját! Mit csináljak? Már teljesen kétségbe vagyok esve:\(