[Magyar]
[Angol]
Javasolt felbontás 1024x768 Hírek Fórum Fotóalbum Görények
Belépés: regisztráció
Facebook
[X]
Menü
[X]
[X]
Látogatók száma: 2127971
Belépett
[X]

"Van egy jó görényes sztorid?"

 "Van egy jó görényes sztorid?" Nem, nincs. De a kérdés remek apropó arra, hogy kiírjam magamból mindazt, ami rövid görigazdi pályafutásom alatt történt.

 




Gyerekkorom óta voltak itthon állatok, elég nagy a kert, és a lakásban is tarthattunk a hörcsögöktől kezdve a halakon át papagájig mindent, amit csak szerettünk volna. Persze ezek a kiskedvencek előbb vagy utóbb a szülőkre maradtak... A kutyáimért rajongtam, de a szomszéd patkánymérge kifogott rajtuk. Ezek után nem akartam több állatot, így visszagondolva erre az időszakra, azt hiszem gyászoltam, és ez így volt rendjén.

Egészen eddig a nyárig, amíg meg nem fogalmazódott bennem, hogy mégiscsak jó lenne egy kisállat, akit ölbe lehet venni, akivel újra és újra be lehet barangolni a rétet, és aki az ártatlan és pajkos szemeivel a legrosszabbul sikerült nap után is mosolyt tud csalni az arcomra.

Ilyen felkészülten még egy állatot sem vártam: jókislány módjára elolvastam a fontos tudnivalókat, hogy mit eszik, mit igényel, mibe kerül a beszerzése és a tartása - sőt, mindezt szokásomtól eltérően a szüleimmel is megbeszéltem és már jóval az érkezése előtt be is szereztem a ketrecet, tápot, husit, játékot, hámot... Utána szegeztem a további kérdéseimet Gabának, Szkyrának és Moszatnak. A vadászgörény zöld utat kapott, én pedig egy "fülest", miszerint egy kedves ismerősöm unokatestvérének épp vannak eladó görényei. Én persze rábólintottam, utána viszont napokig tépelődtem, megéri-e kockáztatni egy ismeretlen felmenőjű görit magamhoz venni, de nem csak az ismerőst nem szerettem volna cserbenhagyni, hanem akkor már Marcira gondoltam, hogy hogy is lehetek ilyen előítéletes szegény kisállattal szemben?!

Végül eljött a nagy nap, találkozó a megbeszélt helyszínen, görcs a gyomromban. Nem a várakozás kellemes zsibbadását éreztem, ám amint kézbe fogtam az akkor még maroknyi görit, elmúlt minden és nem is gondoltam volna, mekkora baj lesz még ebből. Hazahoztam, egyenesen a szobámba, ahol azonnal felfedezőútra indult, persze az egész család betolongott, hogy lássák az új jövevényt, aki szemmel láthatóan nem szeppent meg a sok idegen láttán. Rohangált és boldogan ugrabugrált. Aztán a többiek magunkra hagytak minket, Marci fáradhatatlannak és elképesztően kíváncsinak bizonyult. Alig egy óra múlva úgy éreztem, ideje betenni őt a ketrecbe. Az első estén először csak sírt. Legalábbis én sírásnak hallottam azt a szívszorító hangot! Majd a rácsrázás, a rohangálás és egyre csak sírt és sírt! Rémes éjszakám volt, alig aludtam és másnap is folyton csak a sírás csengett a fülemben. Kivittem a szobámból, megetettem, de nem akartam vele maradni. Minden mást csináltam, csak ne kelljen a görit látnom! Mindenki ott "lábatlankodott" körülötte, de hát "én vagyok a gazdája"... Mégsem tudtam foglalkozni Marcival. Csak néztem a rácson át, de nem vettem ki. Inkább visszajöttem a szobámba, újságot olvastam, kaktuszokat ültettem át és csupa olyan dologba kezdtem, ami akár hetekig megvárt volna. Így telt a második nap: Marci bent, én kint. Ki-kimentem hozzá, de nem volt erőm kivenni és egyszer csak azon kaptam magam, hogy sírok. Hogy nem bírom elviselni, ahogy néz azokkal a gyönyörű fekete szemeivel. Leültem a számítógép elé és Moszattal meg Szkyrával váltottam e-maileket. Végül arra jutottunk, hogy szülés utáni depresszióm van. Most én is csak nevetek ezen, meg persze még nem volt szerencsém gyereket szülni, honnan is tudhatnám, milyen szudosnak lenni (: pedig igazán minden tünetet produkáltam; estére kivörösödött szemmel közöltem itthon, hogy vissza akarom adni az ismerősöm rokonának a Marcit és hogy nem érdekel, mit szólnak hozzá, nekem nem kell vadászgörény. Inkább beismerem, hogy rossz döntést hoztam, mint hogy Marcinak ne legyen jó, mert én így nem tudok igazi gazdája lenni. A szüleim értetlenül pislogtak rám, el sem tudták képzelni, mi bajom, hova lett a lelkesedésem. Én sem tudtam, de akkor nem érdekelt, csak sírtam egész éjjel és egész vasárnap, és nagyon nehezen szántam rá magam, hogy kivegyem a ketrecéből. Ez alatt a két nap alatt többet sírtam, mint egy évben összesen. Nem tudom, hogy múlt el! Talán mert a szüleim közölték, hogy Marci márpedig itt marad és családi görény lesz. És abban is biztos vagyok, hogy az mvk.hu-n fórumozók is sokat segítettek ebben. Nem csak azok a Klubtagok, akikkel leveleztem, msn-eztem, hanem azok a gazdik is, akik annyi kellemeset, vicceset, meghatót írtak a saját görijeikkel kapcsolatban. No meg elég volt egy pillantást vetni az örökbefogadásra váró, elhagyott görikről készült képekre - tudtam, ennek én nem tehetem ki őt.

Mondanom se kell, hogy utána napról napra jobb lett. Marci bizony nem olvasta a szakirodalmat: csak az első éjszaka volt az egyetlen, amikor sírt és rácsrázás sem volt azóta! Az állatorvosnál is büszkeséggel töltött el, hogy nem fél, a doki pedig azzal indított, amikor meglátta, hogy "hű de nagy a feje!" - na persze, biztos a sok ész miatt ((: Nem mondom, hogy nem okoz néha bosszúságot, például amikor úgy mászik fel a lábamon, hogy a harisnyát még nem vetettem le.

 A nyár folyamán kitapasztaltam, mily' zseniális lábalámászásban, milyen vagány (hisz' az összes környékbeli macska három lábon fut előle, mert a negyedikkel a kereszteket hányják), milyen bátor (mert se a helikopterek, se a vadászrepülők, de még csak a Family Frost-os autó sem ijeszti meg) és valójában milyen szerencsém van, hogy egy ennyire stramm göri vár haza minden nap (:

Most, hogy az iskolapadba vagyok kényszerítve, a szüleim foglalkoznak vele napközben, de délután-este, amikor hazaesek, ugyanolyan őszinte szeretettel rohan hozzám és igenis mosolyt csal az arcomra a gombszemeivel. Ő a legpuhább, a leghűségesebb és a legklasszabb: Marci, a görci!!!

MCSP


[X]
Jelenleg nincs örökbefogadható vadászgörény.
[X]
Elveszett
Jelenleg nincs elveszett / talált görény.
[X]
Carmen
Szia Bodgyo! Nagyon sajnálom! Javulást kívánok a görikédnek! Én VETRI DMG-t adok a görimnek,az orvosi kezelés mellé, szegénykémnek daganata van a pici szájában.
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
bodgyo
Carmen! Igen, voltunk másik orvosnál:-\( nagy a probléma:-\( mellékvese, lép, fogkő:-\( de jobban lett, jól is volt, de ismét rosszul van:-\( nagyon sárga a pisije:-\( és lázas:-\( megszakad a szívem:-\(
Carmen
Szia Bodgyo! Calo-Pet pasztát adtál már neki? Nem tüzel a görid? Rendben vannak a fogai? Szerintem vidd el egy másik orvoshoz is. http://www.mvk.hu/index.php?m=118 Mielőbbi javulást kívánok a göridnek
bodgyo
Segítsetek! A kisgörim már hete nem eszik! Egy tojás sárga, paszta, ennyi. Voltunk dokinál, nem talál baját! Mit csináljak? Már teljesen kétségbe vagyok esve:\(